Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

IX Nyugat-Dunántúl - IX-8-12 Szőlőskert és pincék

VIII IX-8-12 Szőlőskert és pincék A nyugat-dunántúli prések legelterjedtebb változata a végorsós*, bálványos prés*, ennek szárfái* gyakran a tetőtérbe nyúlnak, akárcsak a múzeumba telepített bocföldi pincében. A bocföldi mellett áll a letenyei ikerpince, két család közös présháza, 1840ből. A présház jobb és bal oldalán is egy-egy ajtóval elzárt pincerész található. A présház érdekessége a padkás tűzhely, ami fölé teknőformájú, tapasztott vesszőfonatos szikrafogó borul. Szüret idején a gazdaasszonyok itt készítik a szüretelők számára a laktató ebédet. A présházsor végén áll a rédicsi, hajlított színnel és istállóval is ellátott présházas pince, amelyet 1880ban épített Kulcsár István és felesége Tóth Rozál — olvasható a szobai mestergerendán. Szüret alkalmával a gazda szekérrel jött föl a hegyre családjával, hogy a puttonyokba szedett szőlőt néhány nap alatt kipréseljék az 1884-ben faragott melencés* borsajtóban. A présből a mustot egy vörösréz cső vezette le egyenesen a pincében lévő kádba*, amiből hordókba szűrték a mustot. Az ország nyugati végén, Zalában és Vasban is évszázadok óta termesztenek szőlőt, készítenek bort. A dombvidék szőlőhegyein nem földbevájt pincék sorakoznak, hanem a földfelszínen megépített présházas pincék.