Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

IX Nyugat-Dunántúl - IX-4 Felsőszenterzsebeti harangláb

IX-5 Nyugat-Dunántúl • A harangok nyelve A harangszó régen a mindennapi élet ritmusát szabályozta. A hajnali harangszó munkára hívta az embereket, a déli harangszó emlékeztetett a nándorfehérvári diadalra, amikor Hunyadi János és serege megverte a török szultán hadait, az esti harangszó után pedig nyugovóra tértek. Vasárnap és ünnepnapokon a harang istentiszteletre hívta az embereket. Megkondult, ha meghalt valaki, ha temetett a pap. A harangszóból azt is tudták, ki hatt meg, hiszen másként húzták meg a harangot, ha gyermek, ha férfi vagy nő volt az elhunyt. Harangzúgás jelezte a különböző veszélyeket, ha vihar jött, ha tűz ütött ki, ha árvíz közetedett, és háborúk idején az eltenséges csapatok támadását is jelezték. A megállás nélküli harangozás neve a vers, amikor az összes harangot egyszerre húzzák meg, vagyis „összehúzzák". A halottat „kikíséri" a harangszó a temetőbe. A harangozás áltatában egyházi alkatmazott, a harangozó feladata volt.