Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

IX Nyugat-Dunántúl - IX-5 Kondorfai iskola

VIII IX-5 Kondorfai iskola palavesszői használtak, ha elkészültek a tanítótól kapott feladattal, az újabbak írása előtt spongyájal — kis szivaccsal — törölték le táblájukat. A tanterem elején, egy dobogón áll a tanító asztala csengővel, mellette egy tábla és a számolás tanítására szolgáló golyós abakusz. Körös-körül a falakon * t szemleltetó tablókat es térképeket látunk, a fogasokon a gyerekek tarisznyái, szatyrai lógnak. A ház konyhájából nyíló másik szobában lakott a tanítómester feleségével és kisgyermekével. A tanítót, a „nemzet napszámosát", a faluban mindenki csak „tanító úrnak" szólította. A falu kántora is volt egyúttal, énekelt és orgonált a templomban. Sokat olvasott, újságot járatott, könyvei is voltak. A tanító a munkadíját csak részben kapta pénzben, a falusiak tejben, vajban, tojásban és más terményekben törlesztették fizetségét. A gabonát egy dongás faedényben, véká

ban* mérték ki számára. Tanítás után a tanító a saját kis földjén dolgozott, akárcsak a falusi gazdák. 1826-ban Györké János ácsmester építette Kovács György és Mihály számára a Vas megyei Kondorfán a boronafalú*, zsúptetős, szabadkéményes, tornácos lakóházat, i860 körül az épületben működött átmenetileg a falu osztatlan, katolikus iskolája. Itt lakott a falu tanítója is. A múzeumi iskola berendezése az 1880-as évek egyházi iskoláinak jellegzetes világát idézi. Valamennyi tanköteles gyermek egy osztályban tanult. A gyerekek szabvány alapján készített iskolai padokban ültek. Az írásolvasáshoz palatáblái és