Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

VIII Bakony, Balaton-felvidék - VIII-11 Gyulafirátóti kálvária

Bakony, Balaton-felvidék Gyulafirátóti kálvária Kálvária A Kálvária, más néven a „koponyák hegye" volt Krisztus keresztáldozatának színtere. A szabadban épített kálváriák eredete arra az időre megy vissza, amikor az iszlám hódítás miatt a szentföldi zarándoklatok lehetetlenné váltak, és a hívek csak jelképesen járhatták végig Jézus útját Poncius Pilátus házától a megfeszítés helyéig. A keresztút 14 stációjának számát csak a 18. században rögzítették. A kálváriák építése az ellenreformációval terjedt el országszerte. A temető mellett emelkedő út vezet a kálváriához. A tizennégy stációs* kálvária eredetije Gyulafirátóton áll, egy messziről is látható dombon. A kálvária szakaszosan épült a hívek adakozásából, miközben egyes elemeit többször is felújították. Az első fakeresztet Gyulafirátóton még a 18. század végén állították. A ma is látható kőkereszteket — a középsőn Krisztus öntöttvas alakjával — 1897-ben emelték. A stációk bádogképei 1903-ra készültek el. A múzeumban 20. század eleji állapotában rekonstruáltuk a kálváriát. A kőből falazott stációk íves záródású fülkéiben elhelyezett, Jézus keresztútjának és halálának állomásait ábrázoló bádogképeket a bólyi kálvária képei alapján rekonstruáltuk, minthogy az eredetiek elpusztultak.