Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Páll István: Hogyan tovább? Útkeresés és fejlesztési lehetőségek a sóstói Múzeumfalu gyakorlatában
RÖVld távú célok: olyan épület áttelepítése, amellyel • meg lehet teremteni az időjárástól független oktatási lehetőségeket (legalább 50 főt befogadó előadóterem építése, felszerelése), melyben „az élethosszig tartó tanulás" elvét követve minden korosztály számára tartható továbbképzés, oktatás, tanfolyam • meg lehet teremteni az időjárástól független programhelyszínt, ahol a téli időszakban is fogadhatjuk a közönséget, a múzeum alaptevékenységébe tartozó programokat szervezhetünk benne minden korosztálynak ezen időszakban • ki lehet váltani a múzeum eddig különböző házaiban rendezett időszaki kiállítások helyszínét, és egy nagyobb, összetettebb helyiséget lehet e célra beállítani • gyermekfoglalkoztatót lehet kialakítani, amelyben télen - az egyéb nyitva tartási időszakban már bevált - kézműves foglalkozások lebonyolíthatók. A fentiek megvalósítására a Múzeumfalu Baráti Köre által megvásárolt újlétai uradalmi magtár megépítése látszott célravezetőnek, melynek négy helyisége a kifejtett funkciók ellátására alkalmas. Helyét a tirpák és a beregi porták közötti részen, a kisvárdai kovácsműhely mögött jelöltük ki. Megépülte után a magtár a fentebb felsorolt funkcióin kívül besegít a hosszabb távon létrehozandó Árpád-kori falurekonstrukció működésének infrastrukturális ellátásába is. Hosszabb távú célok: a.) Középkori (Árpád-kori) falurekonstrukció A kitörés és a továbbfejlesztés lehetősége helyben adott: megyénk igen gazdag a magyar honfoglalás (896) korának régészeti emlékeiben, s az első magyarországi, nagyobb szabású Árpád-kori (896-tól 1301-ig) falufeltárás is itt, Tiszalök-Rázompusztán volt az 1950-es években. Ennek nagyszerű dokumentációját Méri István régész cikkeiből ismerjük. S mivel a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a régészeti parkok nagy vonzeró't jelentenek, viszonylag kis ráfordítással igazán látványos Árpád-kori falurekonstrukciót lehetne bemutatni a Sóstói Múzeumfaluban (illetve a mellette lévő területen). A Százhalombattai Régészeti Park a magyarországi példa arra, hogy hogyan lehet életet vinni egy ilyen, rekonstruált faluba. Ez a fejlesztés arra is jó lehetne, hogy a mai közvéleményben elég rossz beidegződésként jelen lévő délibábos, jurtás-lovaskumiszos honfoglalói képet árnyaltabbá tegyük, a romantikus ál-magyarkodás helyett a köznép épületeit, lakásbelsőjét, életmódját testközelbe hozzuk. Felépítésével ismert és vonzó turisztikai látványosságot varázsolhatnánk Sóstóra. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a Múzeumfalu területén feltárt késő-avar temető is található, akkor annak "in situ" bemutatása is érdekes lehetne (természetesen a kegyeleti szempontok szigorú tiszteletben tartásával). Elképzelésünk szerint e kisméretű falu viszonylag csekély anyagi ráfordítással megvalósítható: a közelben beszerezhető az a hagyományos építőanyag (fa, vessző, sár, nád), amely ezen épületek fő alkotóeleme. A Múzeumfalu építőkapacitása rendelke35
