Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Páll István: Hogyan tovább? Útkeresés és fejlesztési lehetőségek a sóstói Múzeumfalu gyakorlatában

Cséplési bemutató a múzeumban. Fotó: PÁLL István hogy abból anyagilag nem profitáltak azok a munkatársak, akik ezeket az eredményeket elérték. S épp ezek a fékező tényezők voltak azok, amik miatt megérett a helyzet a változtatásra. Legfontosabb dilemmánk az volt, hogy nincs értelme annak, hogy egy fejlődő, kedvelt intézmény leragadjon egy olyan szinten, ahonnan már nem érdemes fejleszteni; csak befogadó, és nem kezdeményező szerepet töltsön be a kulturális kínálatban. A lehetőség adott volt: önállóvá válva megfelelni a rendszerváltozás után megváltozott társadalmi igényeknek és szabadulni egy költségvetési intézmény működése előtt tornyosuló jogi akadályoktól, felvetve egy másfajta működési forma lehetőségének megteremtését. Ezt a formát akkor a közhasznú társasági forma jelentette, melynek reális esélye volt a megvalósulásra: az ez ügyben összehívott szakértői tanácskozáson az elképzelést támogatta a fenntartó megyei önkormányzat is. A szakmai munkatársak egy részének ellenállása miatt azonban a múzeumok igazgatósága kihátrált a terv mögül. Lehet, hogy nem sikerült volna a kísérlet, bár az e formában működő muzeális intézmények (Opusztaszer vagy Keszthely) mind a mai napig tartják magukat. A fentebb említettek szerint azonban azóta megváltozott a megyei múzeumok igazgatóságának szervezeti és működési szabályzata, mely most már lehetővé tesz bizonyos fajta vállalkozói tevékenységet is, ami igencsak megkönnyíti a múzeumfalu működését. A fenti meghiúsult kísérlet után 2007-ben módosítottuk rövid és hosszabb távú fejlesztési koncepciónkat, melyek lényege a következő: 34