Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Páll István: Hogyan tovább? Útkeresés és fejlesztési lehetőségek a sóstói Múzeumfalu gyakorlatában

A tiszavasvári kukoricakas áttelepítése. Fotó: PÁLL István Emiatt aztán meg kellett találnunk azt a formát, amelynek révén a vállalkozási tevékenység is alaptevékenységgé váljék. Mára ez az akadály jórészt elhárult, hiszen a szervezeti és működési szabályzat módosításával a megyei múzeumok igazgatósága alaptevékenységébe sikerült szinte minden olyan tevékenységet beilleszteni, amely a múzeumok működtetésénél előfordulhat. Korábban csak a múzeumfalu működésével kapcsolatosan léteztek az említett anomáliák, s emiatt az ezredforduló táján reális igényként merült fel az intézmény működtetési struktúrájának megváltoztatása, kikerülése a megyei múzeumi rendszerből. Ennek elsődleges kiváltó oka az volt, hogy a múzeumfalu „felpörgetett" működtetése, az egyre több program túllépte azt a hagyományos múzeumi, közgyűjteményi keretet, ami a megye múzeumainak többségét jellemezte. Ebből fakadtak azok a konfliktusok is, melyek a Sóstói Múzeumfalu és a múzeumok megyei igazgatósága gazdasági vezetése között kialakultak: programjaink nehezen voltak integrálhatók abba az alapító okiratba, mely nem ismerte a vállalkozási tevékenységet a múzeumi tevékenységek között, s az alaptevékenységek sorában nem szerepelt a közművelődési programok szervezése sem, s emiatt a hivatal nem ismerte el a programok szervezési kiadásait sem - legyen összességében bármilyen rentábilis is a szervezés. S állandó problémát jelentett az is, hogy a Sóstói Múzeumfalu működtetése során keletkezett bevétel a megyei múzeumi szervezet egészét illeti-e, s abból milyen arányban részesedjen az azt tömérdek plusz munkával előállító intézmény, s 33