Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Cseri Miklós–Sári Zsolt: A 20. század falusi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának változásai. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 20. századi épületegyüttese

tészetének, lakáskultúrájának és életmódjának bemutatása önálló kiállítási egység keretein belül. A kutatómunkában pedig közvetlenül vettek részt a Debreceni-, Pécsi Egyetem és az ELTE néprajzi tanszékeinek hallgatói, valamint az a fiatal kutatókból álló csoport, amely 2004. tavaszán szerveződött az intézmény kezdeményezése nyomán. A projekt lehetővé tette, hogy az egyetemek néprajz szakos hallgatói, és a PhD képzés résztvevői az eddigieknél jóval nagyobb időtartamban, változatosabb tematikával és hatékonyabban vehessenek részt terepmunkában, ezen alapuló néprajzi kutatásokban. A néprajzi alapkutatásokra és az épületfelmérésekre épülő kutatásokat egyénileg és kutatótáborban folytattuk. A párhuzamos kutatások mellett, folyamatosan zajlott a források feldolgozása, adatbázisba rendezése, a műtárgyak gyűjtése, és leltározása. Az egyéni kutatások több mint egy tucat településen folytak egyéni kutatótervek alapján a kutatási programhoz igazodva, többek között Cegléden, Mezőpetriben, Szihalmon, Nagykanizsán, Muraszemenyén, Pákán, Tibolddarócon, Hidason, Gyomaendrődön, észak-magyarországi- és göcseji falvakban. A kutatótáborokat 2006 és 2009 között több településeken szerveztük meg: Erdőhorvátiban, Ebesen, Gellénházán, Káváson, és Gerjenben. /1 kutatási témákhoz kapcsolódó eredmények Faksz, Oncsa, Ohész, árvizes- és tűzvész utáni építkezések. A különböző szociális programok, nagycsaládosokat, cselédeket és kisbirtokosokat segítő alapok, valamint a nagy pusztításokat végző árvizek (1940, 1970, 2001) utáni újjáépítés során készült típustervekből épült lakóházak arculatváltozást eredményeztek a településképekben. A megváltozott infrastrukturális háttér az életmódot is alakította. A típustervek alapján épített falusi lakóházak a 20. században többször kerültek a figyelem középpontjában, alkalmazásuk, a megépített lakóházak száma is több hullámban volt jelentős. A típusterves lakóházak nemcsak építészeti szempontból, de a modernizáció és az életmód változása alapján is jelentősek. Ezek a lakóházak gyakran a modernizáció, az újítások előfutárai, mintaadói. A kutatás során hatalmas anyag került feldolgozásra az ONCSA- és a E\GIházakkal kapcsolatban.

4 A típusterves lakóházak nemcsak építészeti szempontból, de a modernizáció és az életmód változása alapján is jelentősek. Ezek a lakóházak gyakran a modernizáció, az újítások előfutárai, mintaadói. A két világháború közötti állami akciók a mélyülő szociális válságra is válaszokat fogalmaztak meg. A két világháború közötti típusterves építkezések legmeghatározóbb elemének mindenképpen az ONCS/\ (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) mozgalmat kell tekintenünk, nemcsak mennyiségi okai miatt, hiszen több mint 10.000 lakóházat építettek föl, de előkészítettsége és szervezettsége miatt is. Az épülettervek közös tulajdonsága volt a hagyományos formák megtartása, a meglévő, tradicionális helyi, táji formákhoz való alkalmazkodás. A tervek során a hagyományos építőanyagok használatát tartották szem előtt, de előírták a szilárd kő vagy kő4 GYIJRA Sándor 2009. 53-88., NEICHL Noémi 2009. 133-146. 9