Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Cseri Miklós–Sári Zsolt: A 20. század falusi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának változásai. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 20. századi épületegyüttese

beton alapozást, a cserépfedésű nyeregtetőt. A világos alaprajz, a kevéssé díszített, célszerűséget előtérbe helyező formavilág, valamint az erőteljes árnyékhatásra törekedő típustervek születtek meg. A II. világháború után folytatódott az állami támogatással megvalósuló típusterves építkezés. Több önálló település jött létre az 1950-es évek elején ezeknek a típusterveknek a felhasználásával. Ennek a szocialista faluépítésnek tipikus példája volt Ebes. Az életmód átalakulása szempontjából nagyon fontos lépés volt a villanyhálózathoz való kapcsolódás, amely néhány év alatt zajlott le, azaz a faluba költözés az elektromos áram használatát is magával vonta. A modernizáció első, és legelterjedtebb formája a meglévő lakházak bővítése és felújítása volt. A lakóházak átalakításának az alaprajzi bővítés mellett másik lehetséges módja az épület eredeti külső falait megtartva a belső tagoltság növelése. Ezáltal növelik a használható lakóterületet. Míg az ötvenes években ez gyakran a szobák számának növelését jelentette, a hetvenes évektől a fürdőszoba kialakításra épült. A felújítás és a bővítés másik tipikusnak tekinthető formája, amikor a régi házat lebontják, de a ház hátsó traktusa, a gazdasági helyiségek megmaradnak, és ahhoz építik hozzá az új, az utcafronton két szobás házat építettek. Az 1960-as évektől rohamosan terjedt a falu utcaképét egyre inkább meghatározó új épület típus a kockaház, amely teljesen mellőzi a korábbi, hagyományos építészeti formákat, típusokat. Az új épülettípusok, a modernizáció, és a technikai fejlődés eredményeként új tárgyak, eszközök jelentek meg a tárgyi kultúrában, amelyek az életmódra is hatással voltak: elég, ha itt csak a világításra, az elektromos gépekre, a vízvezetékre, a fűtéskorszerűsítésekre gondolunk. A hatvanas években a magángazdaságok megszűnésével párhuzamosan bontották le a kemencéket, az új lakóházak fűtésében, a szenes-, és olajkályhák, a konyhában a sparheltek, majd a hetvenes években a gáztűzhelyekjelentek meg, és gyakran egymással párhuzamosan funkcionáltak. Ezek változásokat eredményeztek a lakáskultúrában, a táplálkozáskultúrában, de a szabadidőfelhasználásban is. A kockaház nemcsak alaprajzi változást eredményezett, de a tetőszerkezetben (sátortető, manzárd tető), az alapanyagban (beton, tégla) is újításokkal járt. Az életmód megváltozását alapvetően befolyásolta többek között a mezőgazdaság szerkezetének átalakulása (szövetkezetesítés, háztáji), az iparosodás (kétlaki életmód elterjedése), a nők munkavállalása (a nemi szerepek megváltozása, új időbeosztás és munkarend), és a modernizáció, urbanizáció hatása. Mindezek hatást gyakoroltak a lakáshasználatra, az új építésű lakások stílusára, berendezésére is. A hetvenes évektől a házépítés, a lakások minősége egyre inkább összefüggött a család vagyoni helyzetével, az új építésű házak további differenciálódást mutattak, a regionális különbségek halványultak, a vagyoni helyzet alapján jöttek létre típusok, a lakóházak újra a státusz szimbólumai lettek, a faluképtől teljesen idegen emeletes lakóépületek épültek. Tovább folytatódott a generációk szétválása, a fiatalok új lakásba költözése, az új házak építése új falurészeket hozott létre. Az életmód átalakulásának, változásának vizsgálata több aspektusból is a kutatási program meghatározó elemeit jelentette. A konyha modernizációját több szempontból is vizsgálták a programban résztvevők, a konyha építészeti megoldásainak átalakulása a gazdasági, társadalmi változások, az új le10