Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Tamáska Máté: A puszták népének telepes községei 1945 után
a 116 cseléd és a 117 szőlőhegyi lakos kérelme után elfogytak a házhelyek, így a közeli Mélykúton ideiglenesen berendezkedett 18 családot másfelé irányították. 2 9 Szinte természetesnek mondható, hogy ilyen arányú tulajdonátrendezés során a különböző érdekcsoportok között konfliktusok keletkeztek. Hetényi Nagykarácsony történetében megjegyzi, hogy a bevándorlók és a helybeliek eleinte csak egészen ritka esetben házasodtak egymással. 3 0 A nagyvenyimiek a telepítési tervet fellebbező beadványukban „nem éppen hivatása magaslatán lévő hivatalos egyének"-nek titulálták a szakértői bizottság tagjait. 3 1 Nagykarácsony-szőlőhegyi lakossága arról panaszkodott, hogy a vidékről jöttek 9 és fél, a cselédek 8 és fél, addig ők csak 7 hold földet kaptak. Büszkén említették, hogy nekik már „ősapciik is itt laktak", de arról hallgatnak, hogy 7 a zirci apátság az első világháború után már mért ki számukra földeket. 3- A konfliktusok nem egyszer tettlegességig fajultak. Az előszállási telepfelügyelő jelentéséből tudjuk, hogy az 1945-ben érkező telepesek lakásait a hercegfalvi németek feltörték. Nehéz eldönteni, hogy a „ivolksbundistákként" meghatározott, amúgy szintén törpebirtokos svábok fellépését leíró jelentés, mennyiben volt tükre a helybeliek és a bevándorlók konfliktusának, és mennyire volt előkészítése a hamarosan bekövetkező német kitelepítésnek. Annyi bizonyos, hogy nem csak a saját házzal rendelkező sváb parasztok, de maguk az uradalmi cselédek is félelemmel szemlélték a földmérők munkáját. A mélykútiak levelükben „legnagyobb lelketlenségnek" nevezték, hogy őket valaki nagyapáik cselédlakásaiból elmozdítani kívánja. 3 3 A számtalan helyi érdekellentét az országos politika figyelmét sem kerülte el. Az 1947-es nagykarácsonyi papverést a parlamentben is megtárgyalták. 3 4 Uj társadalom — népnevelés lia a telepesközségek ügyét a koalíciós idők politikai palettáján kívánnánk elhelyezni, úgy leginkább a Nemzeti Parasztpárt ideológiájába illeszthetnénk. Az Országos Földbirtokrendező Tanács felülről vezényelt településépítésének a célja a nagy földterületen folyó kapitalista mezőgazdasági üzemek felszámolása és az életerős kisbirtokossági struktúra kialakítása volt. A telepfelügyelők kinevezése mutatja, hogy maguk a rendszer kiötlői sem bíztak eléggé az agrárproletárság gazdálkodói szakértelmében: „a telepes köteles (..Ja részére juttatott ingatlanokat a jó gazda gondosságával, a telepfelügyelő utasítása alapján (...) megművelni". 3 5 A földhivatal tisztségviselői rendszeresen hangoztatták, hogy a volt gazdasági cselédek irányítás nélkül képtelenek a földek megművelésére. 3 6 Az 1946-os nagylóki vizsgálathoz csatolt magánlevél ennél is élesebben fogalmaz: „Nem beszélek arról, hogy az ott lévő telepesek nagy százaléka nem ér egy hajítófát, de hiszen lé nagyon jól 29. (3) 30. HETÉNYI István 1992. 60. 31. (11) 32. (12) A panaszlevélből az is kiderül, hogy mindösszesen 105 szőlőhegyi igénylővel számolhatunk a 143 volt cseléddel szemben. A földosztásról: FARKAS Gábor 1991. 165. 33. (15) 34. FARKAS Gábor 1991. 167. 35. (3) 36. (16) „Tudnivaló az, hogy a gazdasági cselédeknek a munkák elvégzéséhez irányításra van szükségük. " 94
