Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Gyura Sándor: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden
Verem és katlan Zakar Erzsébeték hátsó udvarán (GYURA Sándor felvétele) Sárikéknál a kerítés nem készült el, mivel az háború miatt félbe maradt. Ennek hiánya sok gondot okozott: „Itt ebben az oldalban a Királyékig, a másik oldalban a Szebenyiékig elértek vele. És erre már, aki tudott csináltatott magának, aki nem az... Itt is apácskám csinált valami rossz kis kerítést, mert itt ezt a portát itt keresztjáratnak vették. Keresztülmentek a portán és muszáj volt csinálni. " <v / Jelenleg dróthálós, betonalapos kerítés veszi körbe a portát, ahová vasrácsos kapun léphetünk be. A főépület és az eredeti melléképület közötti tért ugyancsak hasznosította a család. Sárik József nyulakat tartott leadásra egy nyúlházban, majd Sárik Julianna beépíttette. Az egyik helyiség egyfajta tároló, „kiskonyha", amit az egykori szerszámos kamrából alakítottak ki, míg a másik egy kicsi, udvarra nyíló konvektoros lakószoba. Ez az utólag épített épületrész egységes képet mutat a főépülettel, mivel ajtót és ablakot a szemben lévő átalakított ONCSA házból kapott. Falazata beton alapon rakott sárfal. Vele szemben áll az udvar közepén egy hulladék anyagokból épített fáskamra és kutyaól. Jelenleg a disznóól itt is csak a tüzelő tárolásra szolgál. Zakar Erzsébet édesanyja a kemencék összedőléséig dagasztott a családnak kenyeret: „Itthon sütötték. Itt volt a kemence, nem kellett pékhez vinni [a kalácsot sem]. Megbeszélték, hogy mostan te rakod be, utána - mikor kiszeded - meg a másik szomszédasszony. [...] Aratáskor - mikor mennyi búzát kapott édesapám, asztat megőröltette. Az még el nem fogyott... Nem állandóan volt... Ha elfogyott a liszt. .. gabona... Nem úgy volt, hogy állandóan gabona legyen, és asztat őröltesse. /... / Hetente [sütött], mert sok gyerek volt. [...] Amekkora a kemencébe befért, hármat. A székre feltette a sütőteknőt. Megvan a keresztfa. Keresztültette, letakarta, szakajtóba rakta. Volt ilyen lapát, arra. [.../ Asztallap volt, amit meg kellett fordítani. Azon szakította ki. Összekaparta a vakarcsot és azt is megsütötte. Meg lángost. Osztotta el a gyerekeknek.^ 2 Ha nem volt miből sütni, illetve később már a városi pékektől hordták a kenyeret, vagy a Vett út és 441-es út sarkán lévő boltból. A város határába épített házakhoz nem járt kemence, de Sárik József épített magának, amit sokáig használtak. Ez ma már nem áll, összeomlott. Ezen a telepen a családok 81. Sárik Julianna közlése. 82. Zakar Erzsébet és Pánczél Gergely közlése. 82
