Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Gyura Sándor: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden

A Sárik József által kapott ONCSA-ház (GYURA Sándor felvétele) kedést jelentett a házhoz juttatás. Mindkét esetben az idős szülőről való gondoskodás döntötte el, hogy a gyermekeik közül kié lesz a szülői ház. További közös vonás a két családban, hogy a házat öröklő gyermekük a családjával több állomás után, az 1960-as és az 1970-es években költözött vissza a szülői házba, valamint az, hogy ezeknek a családoknak már csak egy gyermeke született. Zakar József (1900-1945) útkaparó, bandagazda volt. Feleségével, D. Baki Eszterrel (1898-1973) hét gyereket neveltek. A gyerekekkel az édesanyjuk volt otthon. 1941 telén költözhettek a Sárkány-telepre egy tanyai albérletből. A családfő a városi útépítési, útjavítási munkák mellett elment embereivel dolgozni a Dunántúlra is. Ha a férjnek nem volt munkája szakmájában, akkor eljárt a nagyobb gyerekekkel aratni. Felesége hallotta egy ismerősétől, hogy házakat fognak építtetni sokgyermekeseknek, így nyújtották be igényüket az egyikre. A családot orvos vizsgálta meg, mielőtt megkaphatták volna azt. A családfő sajnos 1945-ben meghalt: „A szegény papa 45 éves volt, mikor bejöttek a szovjetek, és akkor elhajtották... ilyen lóvéikat köllött hajtani nekik. Mert nem volt katona a sok gyerek végett. Négyre már itthon hagyták. [...] Elhajtották Szajolig... ilyen lóvéikat, amiket összeszedtek... Odáig elhajtották szegényt... Hát megpróbált visszajönni... elszökni. És eljöttek utána megkeresni. Úgy elverték, hogy tüdővérzést kapott. Abba halt meg. Puskatussal meg a gép pisztollyal össze-vissza verték. 45 éves volt. Koporsó semmi... Úgy szögeltek valami deszkából ládát neki, és tragacson tolták ki a temetőbe. "

7

i' 70. Pánczél Gergely közlése. 74