Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Gyura Sándor: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden
A házat a háború után a házat hamar meg tudták váltani, addig pedig havi 30 pengőt fizettek törlesztésként. A gyerekek közül az 1928-ban született Zakar Erzsébet 7 1 és férje Pánczél Gergely (1922-) örökölte a házat, illetve váltotta meg a testvérektől a részüket. 1947-ben házasodtak össze. 1948-tól Szolnokon laktak. Pánczél Gergelyt ide helyezte a MÁV dolgozni. 1962-ben visszaköltöztek az ONCSA-házba, ahol ma is laknak. Pánczél Gergely továbbra is a vasútnál dolgozott raktárosként, míg felesége takarítani járt Ceglédre és Budapestre, majd mellette alkalmi munkát vállalt a tsz-ben. Sárik József napszámos volt, alkalmi munkákból élt. Az Újvároson 7 2 lévő földes padlójú szoba-konyha-kamrás kis bérelt házból költöztek 1943 végén a Mizsei úti telepre. Előtte Cegléd bel- és külterületén több albérletet megjártak. Felesége, Paksi Mária (1912-1971) otthon volt a 9 gyerekkel, és eljárt házakhoz mosni, takarítani. A család kapott külső segítséget is. Édesanyja munkaadói sokszor küldtek élelmet a gyerekeknek. Az egyház is segített: a lányuknak a harmadik elemiben, a katolikus iskolából feldíszített karácsonyfát és eg)' csomag ruhának való anyagot küldtek haza. Az 1934-ben született Sárik Julianna (1934-) és férje, Fekete Imre (1935-1992) örökölte a házat. Sárik Julianna az 1940-es évek végén elkerült hazulról. Ácsnak tanult és férjével Budapesten dolgoztak és laktak albérletben 16 évig. Sárik Julianna hamar felhagyott az ácsszakmával és gyárban helyezkedett el. 1965-ben költöztek haza a szülői házba, majd többszöri el- és visszaköltözés után 1987-ben újra-és immár végleg - hazakerültek. Ezalatt az idő alatt több helyen laktak, köztük Mikebudán is, ahol Fekete Imre a tőzegtelepen dolgozott, míg felesége alkalmi munkát vállalt. Juci néni, a ceglédi Stylus Faipari KTSZ-ből ment nyugdíjba és egyedül lakja a házat két kutyájával. A ceglédi ONCSA-telepeken - mint általában az országban - közművesítetlen területen létesültek. A villany, a folyóvíz, és a gáz bevezetése adhatta meg a lehetőséget a korszerűbb életmód megteremtésére. A Sárkány telepre az 1960-as évek végére ért el az elektromos hálózat, amire az 1970-es évek elején csatlakoztak rá Zakar Erzsébetek, 7 3 és ezután sorban „villamosították" a háztartásukat: „Mosógép... egy villanyvasaló... utána. így szépen sorban. Volt egy kis Lehel hűtőszekrény. Az ki lett cserélve egy nagyobbra. /../ A lányoméké volt, de ők vettek, osztán kihozták ide, hogy ne én vegyek.'* 1 4 Telepes rádiója a szemközti szomszédnak volt először, még a háború alatt. Televíziót viszont már ők hoztak elsőnek a telepre, amikor hazaköltöztek Szolnokról. Vezetékes gáz errefelé nincs kiépítve. A sparhert mellett Zakar Erzsébet használt régen egy petróleummal üzemelő kis tűzhelyet is. Ma a konyhában megtalálható egymás mellett a sparhert és a mikrohullámú sütő, míg a nyári konyhában van a palackos gáztűzhely. A mikrohullámú sütő a hozatott ebéd melegítése miatt fontos, mivel már Erzsike néni nem-igen főz. A sparhert pedig a fűtést, vízmelegítést szolgálja. 71. Zakar Erzsébet a kézirat lezárása után elhunyt. 72. Cegléd belterületi városrésze. 73. Cegléden 1960-ban a lakások 69,1%-ában, 1970-ben 81,3%-ában volt villany. DÖVÉNYI 1982. 480. 74. Zakar Erzsébet közlése. 75
