Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata
víz- és csatornahálózat nincs — jelent nehézséget a már meglévő családi házakban a fürdőszoba megteremtése. Rendszerint a nyári konyha részben, vagy egészbeni átalakításával oldható meg a Falu fürdőkályha beállítása. A Falu fürdőkályha a kútból felhúzott vízzel feltölthető, a felmelegített víz a tartályból közvetlenül a fürdőkádba ereszthető. A fürdőkádból a vizet - megfelelően csatlakoztatott csővezetékkel - az emésztőgödörbe vezethetjük. " 4 4 A lakáshasználat differenciálódásának fontos lenyomata, az életmód változásának is bizonyítéka a gyermek státuszának átalakulása, és ennek nyomaként a gyermekszoba falusi megjelenése volt. Az önálló gyermekszoba, a saját birodalom az individualizálódás egyik fokmérője. Az individualizáció az egyén megbecsülésének növekedése az értékrendszer váltását is jelenti, a lakáskultúrában új, jellegzetes helyiségtípusok megjelenésével is jár. Ezek közül az egyik legjelentősebb a gyerekszoba megjelenés. Ez mutatja a gyermekkor felértékelődését, a gyerek szerepének átalakulását. A lakóház használatában újra megjelenik a „tisztaszoba", de a továbbélés is megfelelő terminusként használható, hiszen a kockaházak utcai frontján az egyik szoba gyakran válik reprezentációs térré, veszi át a városi minták alapján a nappali funkcióját. Ennek a funkciónak az elterjedésében szerepet játszott a televízió megjelenése és elterjedése is, ezt a funkciót erősítette az új bútorok és sajátos dísztárgyak elhelyezése is. A mezőgazdaság átalakulása, a szövetkezetesítés kiteljesedése is változásokat eredményezett nemcsak a lakóház használatában, de a gazdasági építmények építésében is. M ig azokban az esetekben, amikor a régi lakóház telkén építkeztek, a hosszúház gazdasági építményeit, épületrészeit (istálló, ólak, kamra, nyári konyha) megtartották, többször az építkezés idején ezekben a helyiségekben éltek, az új telkeken ezek az építmények először nem kerültek felépítésre. Gyakran a megváltozott életmód nem követelte meg a gazdasági épületek megépítését, ezen a háztáji gazdálkodás fellendülése változtatott. TÓTH Zoltán vizsgálatai alapján két típust különböztetett meg, az ólas-, és a keretes-kockaházat, az utóbbival kapcsolatban kiemeli az agrártevékenység nyomainak eltűnését. TÓTH vizsgálatai alapvetően Szekszárd 1970-es évek elejei állapotából indul ki, a két típus közötti különbséget alapvetően disznótartásban, a disznóólak meglétében, illetve hiányában írja le. 4 5 A városi területek kertvárosi, vagy éppen külvárosi részein, ahol leginkább volt jellemző a kockaházak megjelenése, a kertes kockaházak domináltak, míg a falusi környezetben sokkal inkább az ólas-kockaházak váltak jellemzővé. Különösen fontos az 1960-as évek második felétől épülő házak esetében, amikor a háztáji megerősödése, szélesebb rétegek számára elérhetővé tétele (például értelmiségiek számára - pedagógusok, köztisztviselők - is biztosították) is segítette az állattartás (baromfi, sertés) családi folytatását. A háztáji, azon kisparcellák, ahol egyéni gazdálkodást tudtak folytatni, nem váltak marginális gazdálkodási területté, nem egy hanyatló szektor részeseivé váltak, hanem a kollektív nagyüzemi gazdálkodás tagadása és támasza is lett. A szövetkezeti birtok és gazdálkodás mellett engedélyezett lett a második gazdaság üzemeltetése. 44. Lakáskultúra 1967. 2. 20. 45. TÓTH Zoltán 1976. 80. 44
