Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata

Fürdőszoba (1980-as évek eleje], Erdőhorváti (SÁRI Zsolt felvétele, 2007) A kollektív (közös) és a családi (egyéni) gazdálkodás sajátos, egyedi szimbiózisa jött létre: a családi kisüzemek használták a termelőszövetkezetek infrastruktúráját: a gépeket, a monopolizált piacot, a családi kisüzemekből származó termékek értékesítése pedig a szövetkezeteknek is hasznot hozott. A háztáji tehát alapvetően kiegészítő jellegű volt, hiszen mellette volt egy főfoglalkozás, munkahely, ami gyakran ugyancsak minimálisan, de bizonyos stabilitást garantált; kiegészítő forrást jelentett; töredék-munkaidőben, a szabadidő rovására végezték. A családi gazdaságok továbbélése, a paraszti munka és munkaszervezet, valamint a paraszti mentalitás és szemléletmód bizonyos elemeinek továbbélése

4

6 szempontjából a legfontosabb változás a háztáji, a „második gazdaság" megjelenése, megerősödése volt. Ez a kettős gazdaság lett a magyar mezőgazdaság motorja, ez tette a régió legdinamikusabb, legfejlettebb, legjobban prosperáló mezőgazdaságává a magyart (persze nem feledve az állam által a téeszeknek biztosított támogatásokat). A háztáji, azon kisparcellák, ahol egyéni gazdálkodást tudtak folytatni, nem váltak marginális gazdálkodási területté, nem egy hanyatló szektor részeseivé váltak, hanem a kollektív nagyüzemi gazdálkodás tagadása és támasza is lett.

1

7 A pluszjövedelem felhasználása a lakásépítésben, a presztízstárgyak, státuszszimbólumok vásárlásában is megmutatkozott. A lakóház és a telek használatában a háztájinak is szerepe volt. A korábban épített lakóházak mögé disznó- és tyúkólak épültek. Az állattartással járó piszkos munkák miatt a lakóházban lévő konyha nem volt alkalmas bizonyos feladatok elvégzésére (pél46. SZABÓ László 1997. 479. 47. CSITE András-KOVÁC

H Imre 2002. 220. 45