Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Hortoványi Piroska: Neked volt gyerekszobád? – A falusi gyermek státuszának változása a 20. század második felében

galomtól is tartani kellett. A 1978-tól az iskola megszűnésével az addi g aktív közösségi élet kezdett alábbhagyni. Ezzel párhuzamosan megjelennek a gyerekszobák, a vásárolt játékok. Mindezeknek köszönhetően a gyerekek idejének eltöltésében egyre nagyobb szerepet kapott a házbelső. Télen a Teleházban tölti idejét az ifjabb generáció, de nem azért, hogy kihasználják a benne rejlő lehetőségeket, hanem hogy találkozzanak egymással. Nyáron a gyermekek körében sokkal aktívabb a közösségi élet, télen inkább az iskola színterére koncentrálódik. És mivel a kávási gyermekek nem egy iskolába járnak, ilyenkor széthullnak a gyermekcsapatok. A csoportkohézió erősítését szolgálja a nyár elején a Faluház szervezésében megrendezett kéthetes gyermektábor is, ahol kézműves foglalkozásokon és előadásokon vehetnek részt a helybeli gyerekek. Káváson nyaranta a focipálya válik gyülekező hellyé, mivel a faluban nincs játszótér. Ebesen találkozhatunk játszótérrel. Viszont itt a gyerekeknél nem jellemző, hogy 12 éves kor alatt szülői felügyelet nélkül menjenek a játszótérre. A 2004. január 1-től hatályba lépő rendelet az európai uniós szabványoknak megfelelően szabályozza a játszótéri eszközök követelményeit. Az EU-s játszóterek célkitűzései között az 1-14 éves korosztály szórakoztatása, és a balesetveszélyes eszközök eltávolítása szerepel. Ilyen például a gömb alakú fém mászóka. A másik fontos szempont pedig, hogy a használt burkolat anyaga csökkentse a futás gyorsaságát, ezért gyöngykavics, sóder, homok vagy faapríték a javasolt. Az irányelvek ellenére a megvalósítás után van rá példa, hogy a szabványnak megfelelő veszélyesebb lesz, mint a balesetveszélyesnek titulált párja. Ebesen egymás mellett él a kétféle játszótér, mert a régit még nem bontották le. A szülők jobban preferálják az új típusút, mert az mutatósabb, biztonságosabbnak tűnik. Ezzel szemben a gyerekek inkább a régit használják. „Nekem a hinta meg a csúszda a kedvencem, bár ez nem jó ez a csúszda, mert nagyon veszélyes. Úgyhogy nem is szoktunk csúszdázni. A játszótér a szokásos gyülekezőhelye a nagyobbaknak is. Az idősebb korosztály is itt gyülekezik annak ellenére, hogy a játszótér adta lehetőségeket nem használják ki, hiszen nem ennek a korosztálynak szólnak az ott található eszközök. Itt ugyan nem játékról van szó, a hangsúly az együtt töltött időn van. A játszótér vagy az iskolaudvar is közösségformáló erőként funkcionál. Gyermekcsoportok A 20. század első felében azért sem volt akkora szerepe a játékszerek használatának a gyermekek életében, mert arányaiban jóval több volt a társaikkal töltött idő, mint manapság. A hagyományos paraszti társadalomban a gyermekek sokat voltak felnőtt felügyelet nélkül, saját korcsoporttal. Ennek megvolt a megfelelő háttere is, hiszen a falu egy olyan átlátható közösséget alkotott, ahol mindenki ismert mindenkit, hiszen együtt töltötték mindennapjaikat: „Mer a Józsi bácsit úgy ismertem, mint a falunak a másik végén a Pista bácsit. Meg azok is úgy ismertek minket. Aztán, ugye amikor már nagyobb voltam és a városba bekerültem. Ez volt nekem a furcsa, városba löködi egyik nép a másikat. Se ki, se bá, nem szól senki. Itt meg falun valakit meglát messziről, ha má nem is szóltak, de akkor már intettek, hogy jó napot kívánok!"" 30. K. E.-vel, és H. B.-val készített interjú részlete. Ebes 31. E J.-vel készített interjú részlete. 315