Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Hortoványi Piroska: Neked volt gyerekszobád? – A falusi gyermek státuszának változása a 20. század második felében
A téeszesítések, és a gyárak megjelenése után, a több lábon álló paraszti gazdaságok anyagi gyarapodása következtében elindul egy építkezési folyamat. Ekkor a saját ház bővítésénél szempont a gyerekszoba építése. A magánszféra megjelenésének hatására megnövekszik a házbelsőben töltött idő. A gyermekszoba megjelenése, elterjedése egy-egy közösség individualizálódásának is a jelképe lehet. A gyerekszoba az önállóság státuszának megjelenésével is jár: a saját világ megalkotásának az alapja. Ez lassacskán oda vezet, hogy a gyermekszoba ajtajára tiltó feliratokat, esetleg stoptáblát helyez a gyermek. Míg a hagyományos paraszti társadalomban a gyermek térhasználata korlátozva volt, mostanra, a gyerekszobák megjelenésével ez már a felnőttekre is igaz. Az ezredfordulón már nemcsak a gyermekszoba építése szempont, hanem lényeges, hogy minden gyermeket külön szobában helyezzenek el. Az általam vizsgált családoknál a szülőtől való elszakadás annyira nehézkessé vált, hogy gyakori az az eset, amikor 10 éves korig nem alszik el egyedül a gyerek. Ez azt eredményezi, hogy a gyerekszoba összemosódik a felnőttek terével. Több gyermek esetén a házaspár sem alszik együtt, mert annyian már nem férnének el egy ágyban, hanem felosztják egy más közt a gyerekeket. Ezekben az esetekben nappal sem különül el a gyermekek tere a felnőttekétől.'' 1 így a felnőtteknél tűnik el a magánszféra., tehát a helyzet majdhogynem fordítottá válik, csaknem ötven év alatt. 10-12 éves kortól viszont gyermekek és szülők részéről egyaránt felmerül az igény arra, hogy minden gyermeket külön szobában helyezzenek el, viszont a tabuterület. Innentől kezdve a felnövekvő fiatalok szobájába nincs szabad bejárása a szülőnek, a gyermek számára viszont nyitott az egész ház, így az a tendencia, hogy a szülő számára vannak tabuterületek, az utódok számára viszont nincsenek. Nagyobb szerepet kapott ennél a falu tere. Az udvar, a rét, a vizek környéke volt az, amit preferáltak a gyermekcsapatok. Az életmód változásával természetesen a falu képe is változott. Káváson a térhasználatban az 1960-as évekig elenyésző szerepet kapott a lakásbelső. Hiszen a gyermeknek ekkor még nem volt külön helye a házban, 2 7 nem voltak vásárolt játékszerei. Ideje nagy részét társaival töltötte, különböző csapatokba rendeződve, a falu közepén lévő tóka, az udvar és a pajta szolgált a gyerekek, fiatalok gyülekező helyeként. 28 A téeszesítés idején átalakult a falukép. A szabad területek egyre inkább beépültek, az udvarokat kerítéssel választották el, egymástól. Ez a gyerekek játékra használható terének szűkülését jelentette. 2 9 1957-től a betonút megjelenésétől a megélénkülő for26. „Ez a ti szobátok, az pedig a gyerekeké? Elvileg ez a gyerekszoba lenne, ez a kislányé, de én alszok ott vele, a fiúk odaát... Balázs még mindig az apjával akar aludni, mindig, úgyhogy a lányok kúlön, a fiúk is külön. De reggelre keveredünk, persze, Attila átjönne hozzám, mert hát csak azt kéne a gyerekeknek megszokni, hogy anya-apa együtt alszik, és ebbe a képbe nőjenek fel. Ha az apja átjön hozzám, akkor jön a kisfiú is, úgyhogy mindig olyan kavarodás van éjszaka.." EA.-néval készített interjú részlete. Ebes. (A szóban forgó gyerekek 9 és 11 évesek) 27. „És akkor volt egy gyerekszoba?: I lát, gyerekszoba? Hát nem volt. Mert úgy volt, hogy örültünk neki, hogyha egy szobát tudtunk fűteni, és akkor mind ott voltunk." H.L.-nével készített interjú részlete. Kávás. 28. „Egy nagy pajta, aztán abba szokott lenni áltlába minden. Aztán akkor régen minden udvarba keresztül lehetett menni, mindenki járt mindenfele. V B.-nevel készített interjú részlete. Kávás. 29. Mikor építették a kerítéseket? Hát már jobban a téesz után. Nem volt így beépülve. Az az alsó rész, nem voltak ott házak Azután épült, mert ott csak telkek voltak" „Aztán lettek a kerítések, hogy tie menjen mindenki mindenfelé, gondolom. " V B.-nével készített interjú részlete. Kávás. 314
