Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Hortoványi Piroska: Neked volt gyerekszobád? – A falusi gyermek státuszának változása a 20. század második felében
lönböző munkatevékenységek, mint az órák, a dátumok szabályozták a mindennapi életet. A közösen végzett kinti munkákba még bevonható a gyermek, de a gyárban, téeszben dolgozó édesanyák nem vihetik magukkal. Emelkedik az életszínvonal, a korábbitól eltérő dolgok válnak presztízsértékűvé. Mivel a szülők gyermekkorukban dolgoztak, és sokkal szegényebbek voltak, helyenként presztízzsé válik az, hogy a következő generációnak ne kelljen kivennie részét a munkából. Ez persze nem ilyen egyszerű, a munkához való viszonynál figyelembe kell vennünk a különböző generációkat. Az idősebbeknél a munka szabályozta az életritmust, a mezőgazdasági évhez kötötték az ünnepeket, és a pihenést. Megkülönböztetik a hétköznapokat és az ünnepnapokat, de ezek a határvonalak, nem feltétlen a munkával töltött időt választják el a nem munkával töltött időtől. 1 2 A pihenéssel töltött időhöz is hozzátartoznak olyan tevékenységek, melyeket ma munkának neveznénk. Ma a pihenéstől elhatárolódik a nem dolgozás, amit a hagyományos paraszti társadalomban a semmittevéssel azonosítanak, és a paraszti értékrendben negatív tulajdonság. 1 3 A mai értelemben használatos szabadidő nem létezett. A szórakozás, a kikapcsolódás sok esetben összefonódott a munkaalkalmakkal. A téeszek megjelenésével meghatározott órákban mérik a munkát, így éles határ húzódik a szabadidős tevékenységek és a munka között. Azok a felnőttek, akiknek szülei a kötött munkaidő mellett folytatták a gazdálkodást is, már nem így szocializálódtak. Szüleiknek még természetes volt, hogy a nyolc órás munka után otthon a kapálással az állattartással foglalkozzanak, és ebbe bevonják gyermekeiket is. A következő generáció számára a munka sokkal inkább eszköz, bizonyos dolgok megszerzésére, mint egy egész életet átfogó folyamat. Mivel a felnőtté válást nem a munkához kötik, ezért ennél a generációnál más dolgoktól függ az, hogy a társadalom teljes jogú tagjává válhasson. Ilyenek például a személyi, jogosítvány vagy a ballagás. A munka fogalma is átalakult. Sok esetben háttérbe szorult a közösségépítő aspektusa, és élesen elválik a szabadidő eltöltésétől is, így legfontosabb funkciója az anyagi jólét biztosítása maradt. Ebbe az is beletartozik, hogy a gyereknek ne kelljen kivennie részét a munkából. Hiszen az életszínvonal emelkedik, és a szülők meg szeretnék adni gyermeküknek azt, amiben nekik nem lehetett részük: az anyagi javakat és a szabadidőt. „.. .Azér dolgoztunk anynyit, mer úgy szégyelltük, hogy elhúzódtunk ott a micsodába, a szekérderékba lehúzódtunk, hogy ne lássanak az osztálytársaink, amikor mi jöttünk hazafele. Szégyelltük, röstelltük a munkát. Hát hogyne, amikor meg mások ott kint a gödörbe játszottak, hogy röstelltük, és mondtuk, hogy: »Édesapám, de mér dolgozunk?Maguknak is van annyi, minek nekünk menni, azt állandóan csinálni?« Azt mondta: »Azér fiam, hogy nektek jobb legyen. « És hányszor gondolom, hogy édesapám egy szikrával se jobb nékünk, mint másoknak, mert most is ugyanúgy, ugyanannyit kell dolgoznom, mint másoknak. IS!a jó, nem ugyanúgy, mert nem kint a földet túrjuk, de nem jobb. " N Kialakul egy olyan tendencia, hogy a gyermekekért hozott anyagi áldozat nagysága jelzi a falu számára a szülők életének eredményességét. A gyermek fontos mérce lett a szülők megítélésében. Korábban a gyermeket szülei után becsülték, most a szülők megítélésében a gyermek ruházata, játékai, különórái is fontos szerepet kaptak." 12. FÉL Edit-HOFER Tamás 1997. 13. JÁVOR Kata 2000. 14. B. S.-nével készítet: interjú részlete. Kávás. 15. JÁVOR Kata 2000. 311
