Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Hortoványi Piroska: Neked volt gyerekszobád? – A falusi gyermek státuszának változása a 20. század második felében
jes jogú tagjának/' A gyermeket pici kortól folyamatosan bevonták a munkába, egyre több és nehezebb feladatot adva nekik. „Hazamentünk az iskolából, akkó megvolt a feladat. Gyerek, te ezt csináld, azt csináld, amazt csináld. Mindenki, amennyit tudott. Tehát a családi munkába már beavattak bennünket. , r' így viszonylagos önállóságuk is nagyobb volt, hiszen szülői felügyelet nélkül, egyedül kellett megoldaniuk a rájuk bízott dolgokat. A mai értelemben használatos szabadidő megjelenése előtt a gyermek sokszor nem is munkaként fogta fel ezeket az alkalmakat, hiszen a játékszerek is a felnőtt létbe való beletanulást segítették, a csoportos munkák alkalmát pedig még várták is - hiszen a közösségi élet fontos momentumai voltak, pedig mai fogalmaink szerint kizárólag munkáról volt szó: „Hát végső soron, aki mozogni tudott, az má ott vót afaluból, ott vót. H ajaj! Hát tulajdonképpen majdnem egy ünnepség vót az, amikor el lehetett menni ilyen kukoricát fosztani meg a tollf osztás. Ezek, ilyen ünnepi, családi, vagy ezt hogy mondjam,falusi szokások vótak.^ így a munka természetessé vált a gyermekek számára. A földreform következtében a föld magántulajdonának megerősödésével kezdődött (kb. 1945-1961) a tradicionális falusi társadalom felbomlása. A magyar mezőgazdasági rendszer a háztáji és téesz szimbiózisára épült fel. Ez az egészen új mezőgazdasági felépítés újfajta életformát követelt meg a parasztoktól, mely fokozatosan hozzájárult a paraszti réteg átalakulásához, majd polgárosodásához. 1' A falun kívül adódó munkalehetőségek csökkentették a családnak, mint termelői egységnek a jelentőségét. „Porbafingógyerekek voltunk, aztán meg má köllött menni. Tulajdonképpen egy kis banda, családi banda. " „Végsősoron ez úgy vót. Hogy ilyen kölcsönös munka volt. Tehát kölcsönös munka volt, hogy a létszámnak meg köllött lenni. Ehhez ugye kellettek a falubú az ismerősök, szomszédok, rokonok. Azok ilyenkor mindig együtt voltak, és, és itt volt az, hogy a falunak az összetartó ereje. 'Tehát szükség volt arra, hogy ilyen munkákat közösen végezzenek, és én tulajdonképpen itt szerettem meg a falut. (..) Tehát ez vót a falunak a megtartó ereje. Aztán amikor bejött a téesz, meg egyéb minden. Ezek a df)gok megszűntek. Amíg a család saját földdel rendelkezik, a gyermek is nagyon fontos munkaerő, részt vesz a mezőgazdasági munkákban és az állattartásban egyaránt. A téeszesítéssel az addig természetesnek tartott gyermekmunka megszűnik. Ahol van háztáji, ott továbbra is ki kell vennie részét a feladatokból az ifjabb generációnak is, de mivel ez nem minden gyermekre vonatkozik, ezért már nem természetes aspektusa a családnak, hanem inkább kötelesség. „És mennyire vontak be a munkába? Hát muszáj volt, nem volt mese. Anyuék izével foglalkoztak, disznót hizlaltak. Malacot ugye megvették, mert ugye anyadisznó nem volt hálaisten, megvették, fölnevelték, és akkor azt adták el. Föld is volt hozzá, kellett kapálni. " „Muszáj volt. Nem lehetett, hogy a lányok nincsenek ott. " „Nem szeretted? M: Nem, inkább sütöttem tízfajta süteményt, minthogy egyszer ki kelljen mennem fát hordani. Nekem nem jöttbe."" A nyolc órás munkáért pénzbeli fizetséget kapnak, amit viszont már nem forgatnak vissza teljes egészében a gazdálkodásba, hiszen nincs rá szükség. x\ falusi társadalom időfelhasználása megváltozik a téeszesítéssel. A saját föld meglétéig sokkal inkább a kü6. K. CSILLÉRY Klára 1981. 54-65. 7. E J.-vel készült interjú részlete. 8. E J.-vel készült interjú részlete. Gellénháza. 9. VALUCH Tibor 2001. 10. E J.-vel készült interjú részlete. Gellénháza. 11. M. Z.-nével készített interjú részlete. Kávás. 310
