Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Kiri Edit: Füstölt hús a fagyasztóban – Hőelvonásos tartósítási eljárások egy hegyaljai faluban

Az 1960-as évek falvaira általánosan jellemző, így nemcsak Erdőhorvátira, hogyha a család férfi tagja nagyvároson kapott munkát, akkor vagy naponta ingázott a munkahely és a lakóhely között, vagy munkásszállóban élt, és csak hétvégenként tért haza családjához.

1

9 De volt olyan eset is, amikor „olyan vót a rendszer, hogy el kellett menni dógozni, mert ez a környék nem tudott normális megélhetést biztosítani. Úgyhogy a gyerekek jövőjével tudjunk foglalkozni, és ezér ', az én férjem nem itt az erdészetnél', vagy ehhez hasonló helyen dolgozott, hanem elment Miskolcra nagy nehezen. Es ott úgy helyezte el magát az építőiparnál, készen létes munkahelyen, hogy 8 napot... Egy hónapba kétszer jött haza, és akkor ott nem vót szombat, vasárnap. Mert a készenlétes munkahely olyan vót az építőiparnál, hogy a vagont bevitték oda a telepre, és akkor hol ide pakolni, hol oda. És ő itten 4-5-6 napra jött kétszer haza egy hónapba. "

v Addig az otthonmaradt feleség vezette a háztartást, nevelte a gyerekeket, látta el a lábasjószágokat. Tehát a háztáji és kisegítő gazdaságok egyik életre hívó és fenntartó tényezője a jövedelemszerzésre fordított idő magas aránya volt, a másik tényező viszont a hiány. „Az 1960-1910-es években az ország kereskedelmi hálózatának viszonylagos fejletlensége és az ellátás alacsony színvonala miatt a községekben továbbra is a ház körüli gazdálkodással biztosították az élelmiszer-szükségletek igen jelentős részét."

2

1 Egy helyi lakos visszaemlékezése szerint: „itt H orvátiba szatócs bőt volt, és abba..., hát mit mondjak, cukor, só, ecet. Amit a főd nem terem ki, csak azt vásárolták, meg a világítót. A petróleumot. Mer mi ide [abba az utcába] 58-ba jöttünk [lakni], és mimég '62-ig lámpával [petróleum] világítottunk, mer akkor hozták be Horvátiba [az áramot]."-' Erdőhorváti történetében továbbhaladva láthatjuk, hogy a lakosság száma 1990-ben már csak 778 fő, 2008-ban pedig 616 fő, amely a település eltartó készségét tükrözi.

23 Az elvándorlás következtében jelentős változások történtek a falu társadalmában. Földrajzi, természeti értékeit felismerve egy újabb tendencia vette kezdetét, mely csak fokozódik napjainkban: a település üdülőfaluvá kezd alakulni. A környező falvakban, például Háromhután már elfogytak az eladó telkek, így a nyaralni vágyók, az ún. „vikkendesek" Erdőhorvátiban kerestek és keresnek ma is eladó ingatlanokat. Ez a jelenség az egész Hegyalját érinti, s mind általánosabbá válik. Ezeknek a fontos társadalmi folyamatnak a hatására a falu belső társadalmi tagolódása gyökeresen átalakult, a hagyományos kultúra már csak elemeiben őrzi az egykori életmódot. 19. Az 1960-as évek kétlakiságáról (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében) bővebben: KOVÁCS Mihály 1960. „Meg én is az öntevékenységből nagyon becsületesen kivettem a részemet, de azért az apa, a jövedelemnek a zöme az apa által alakult jobban. En meg itt maradtam, mint a kot/ós a csirkék közt. És éti mindig készenlétes vótam a gyerekeknek, és én ezt nem is bántam meg. Vót, amikor nyáron önkínzó életet kellett élni arra, hogy ott minden rendben menjen a paraszti életbe, mer az időjárás viszontagságához vót a parasztélet hozzárendezve. " (Saját gyűjtés, 2006. Z. Lné. S. M. szül.: 1932. ref.) 20. Saját gyűjtés. 2006. Z. Lné. S. M. szül.: 1932. ref. 21. VALUCH Tibor 2003. 159. 22. Saját gyűjtés. 2006. Z. Lné. S. M. szül.: 1932. ref. 23. Forrás: Frdőhorváti Község honlapja; illetve KSH. A település vallási megoszlása 2001-ben a következőképpen alakult: római katolikus: 43,4%; görög katolikus: 22,2%; református: 30,9%; evangélikus: 0,6%; nem tartozik egyházhoz, felekezethez: 0,6%; ismeretlen, nem válaszolt: 2,0%. Kettő kisebbségi önkormányzat található a településen, ez a cigány és a ruszin (KSH). 275