Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata
Az épülettervek közös tulajdonsága volt a hagyományos formák megtartása, a meglévő, tradicionális helyi, táji formákhoz való alkalmazkodás, és ezzel párhuzamosan figyelembe vették a „lét alapfunkcióiból (pihenés, étkezés, tisztálkodás) eredő szükségleteket, azok történelmileg kialakult eszközeinek hagyományos formáit is". 1 0 A tervek során a hagyományos építőanyagok használatát tartották szem előtt, de előírták a szilárd kő vagy kőbeton alapozást, a tégla, falazó blokk, Sándor tégla falazást, több helyen a vályogfalazat alkalmazását, a cserépfedésű nyeregtetőt. A világos alaprajz, a kevéssé díszített, célszerűséget előtérbe helyező formavilág, valamint az erőteljes árnyékhatásra törekedő típustervek születtek meg. Az ONCSA-házak jellegzetessége a tornác, szoba, hálófülke, konyha, kamra, mosó elosztás, újítás volt a 6 nv-es mosdófülke (város környéki házakban fürdőszoba vagy fülke) és a lakószobából nyíló nagy hálófülke. A padlózat gyakori alapanyaga a hajópadló, a tetőzet követte a helyi hagyományokat, praktikus tradíciókat. A háborús helyzet azonban a megvalósításra már rányomta a bélyegét, a vasúttól távoli téglagyárakat használtak, téglakiutalás helyett szén kiutalást kértek. Fűrészelt fa helyett gömbrúdból épültek a tetőszerkezetek, borított gerendás mennyezet helyett, deszka hiányában, szőlőkarók és suhányok felhasználásával építettek pólyás födémet, a falazásnál pedig a vályog lett a leggyakrabban használt anyag. „Négy-négy házat építettek meg, még a háború előtt. Cselédek kapták meg, nagycsaláddal, 3 gyerek, hét gyerek. Ezek a cselédházakba laktak, 2-3 család is együtt, örültek, hogy eljöhettek onnan. Egyforma házak voltak, olyan szép tűzfalasok, tornác is vót, faoszlopokkal A széle, meg az ajja ki vót rakva téglával, mind egyformán, szép fehérre meszelve. Nem nagy házak vótak, szoba, konyha, spájz, ilyen kamra. Cseréppel fedték. Az első szobának az ablaka az utcára nézett, a konyháé az udvarra. "" Az 1930-as, 40-es évek égető szociális problémáira, amelyekre akkor már több, mint egy évtizede felhívták a figyelmet a népi írók, a különböző szociográfiai leírások, csak nehezen születtek megoldásokat mutató válaszok. Az egyedi példák (Tibolddaróc, Tordas, Fót, a különböző munkástelepek, bányszkolóniák: Wekerle telep, Rimasurány) után az Imrédy Béla vezette kormány 1938-ban létrehozta a vármegyei szociális tanácsadói hálózatot, amely bizalmas jelentésekben megerősítette a szociográfiai irodalomban már korábban megfogalmazott, lesújtó állapotokat tükröző véleményeket, amelyeket a megjelent könyvek címei is hűen tükröznek: „Cifra nyomorúság, a Három millió koldus országa". A kormány által kidolgozott megoldási javaslat nem választhatta a legkézenfekvőbb megoldást, a radikális földosztást (ez megbukott volna a földbirtokos és az arisztokrata politikai osztály ellenállásán), hanem egy nagyméretű lakásépítési akciót indított el, amelynek a Nagyatádi-féle földreform és az ezzel összefüggésbe hozható Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (FAKSZ) mintául is szolgált. 10. PUSZTAI László 1987. 14. 11. Saját gyűjtés. Erdőhorváti (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), 2007. 26
