Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében
- „És a telefon mikor lett bevezetve? - 90-es években. Igen, több hullámban. Mert lakossági együttműködésben. Építőközösségek alakultak. Alakult egy építőközösség, az megszervezett mondjuk 100 házat. Az megvalósult, kivitelezték, úgy adott az OTP hitelt. Utána volt igény újra, és három szakaszban épült ki a telefon. Az is, a gáz is protekcióval ment, a telefon is protekcióval ment. - És Önökhöz mikor vezették be a telefont? -Mindjárt '90-ben. Nekem volt szolgálati telefonom, ilyen tekerős lant. Központi, Debrecen jelentkezet be. Bejelentkeztem, mondtam, hogy Ebes 4 vagyok és mondtam, hogy kérem ezt meg ezt. A gázpalackot többnyire a közeli nagyvárosban kellett igényelni, tehát Kávás és Gellénháza esetében Zalaegerszegen, míg Ebes esetében Hajdúszoboszlón, vagy Debrecenben. Gyakran előfordult azonban, hogy az igénylők heteket, vagy akár hónapokat is vártak a palack kiutalására, az alumínium gyártás ugyanis sokáig nem tudta utolérni a gyorsan növekvő keresletet. „Amikor én igényeltem a gázpalackot, akkor fel kellett iratkozni, még Hajdúszoboszlón, ugye a Ttgáznál\ és nekem több mint egy fél évet kellet várni arra, hogy gázpalackom legyen. Mert akkor annyira hiánycikk lett. Tehát felfutott az igény, ugyanakkor a gyártó nem készült fel ekkora igényre, és emiatt kellett várni. Igen. Fél évet kellett várni. Ehhez kapcsolódik a korszak sajátos jelensége, a protekció is. Bár a Kádár- korszakban jelentősen javult az ellátás, az áruhiány sohasem szűnt meg teljes mértékben, így mindez a fogyasztás szenes részévé tette a korrupció ezen sajátos formáját. A tartós fogyasztási cikkeket többnyire csak pult alól, némi kenőpénz, vagy ismeretség segítségével lehetett beszerezni. 2 3 „ Ugye akkor mindenhez protekció kellett. Egy téglát vett valaki, ahhoz. Anélkül, hogy borravalóit ne adott volna, se téglát, se cementet, se tűzhelyet, se nem lehetett. Hát ez egy fordított világ volt, hát a kereskedőnek kell udvarolni azért, hogy elvigyem az áruját, akkor megfordítva volt. A vevőnek kellett a kereskedőnek, hogy adja. Mi nálunk még csak hagyján, de a Szovjetunióban mindenért sorba álltak. Ha egy sort láttak, beálltak a végire, azt se tudta mit árulnak. Hát megkérdezték, hogy ugye akkor megkérdezte. Hát wc papírt,jó hát biztos, esernyő, akkor esernyőt. Ez így volt. Aki járt ott. És az egyetemi tanártól a segédmunkásig ott állt a sorban. Az üzemben meg úgy ment, ahogy ment. Mert kénytelen volt elmenni a munkahelyéről, hát valamikor be kellett szerezni. Ez így ment, hogy sorban állni mindenért. Nálunk is volt sorban állás. " 2 4 A gáztűzhelyek beszerzése kapcsán külön említést kell tenni a gázpalackok szállításának legkülönfélébb módjairól is. Ezen a téren egészen speciális eszközökkel is találkozunk, mint például a babakocsiból átalakított ún. gázos kocsival. A gázpalackok szállításának sokáig ez volt az egyik legelterjedtebb módja, mára azonban jobbára felváltotta a gépkocsival való szállítás. Ez utóbbi különösen Gellénházán lett elterjedt 21. Részlet R J-al készített interjúból. 22. Részlet RA-néval készített interjúból. 23. VALUCH Tibor 2007. 80. 24. Részlet S.Z-vel készült interjúból. 262
