Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében

Babakocsiból átalakított gázos kocsi (SZŐKE Judit felvétele] gyakorlat, hiszen a gáz korai bevezetése miatt itt nem volt palack árusító telep, így a lakosság nagy része kénytelen volt a szomszéd településről hozni a disznópörzsöléshez napjainkig is használt gázpalackot. A másik gyakori módszer a kerékpárral való szállítás, mely a mai napig igen népszerű, de van példa a talicskával való hordásra is. A gázpalackot általában a család egy meghatározott tagja, többnyire a családfő, vagy valamelyik férfi rokon hordta. Gyermekekre soha nem bíztak ilyen munkát és a nőket is igyekeztek kímélni, bár van olyan család, ahol ez a feladat is a gyengébbik nemre hárul. Több településen előfordul azonban, hogy külön fuvaros, vagy esetleg a boltos hordja házhoz a palackokat. Ezt a szolgáltatást főként a nehezen kimozduló idős, vagy beteg emberek veszik igénybe. A palackos gáz megjelenésekor rendkívül fontos volt a lakosság tájékoztatása, ezért a cseretelepeken dolgozóknak külön tanfolyamot tartottak és a tulajdonosoknak tájékoztató füzeteket osztogattak, melyekben a palack felhelyezésével és lecserélésével kapcsolatos biztonsági eljárásokat tüntették fel. „ Hogy kell kezelni, hogy kell kiadni, mit kelt mondani, mit kelt megnézni, elmondani a vevőnek, hogy mikor felszerelte szappanhabbal bekenni, hogy mikor szivárog. Abba is, de hát akkó még ugye annyira, hogy kezdők vótak az emberek, Ezt nagyon meg kellet nekik magyarázni, hogy a tudatába maradjon, hogy veszélyes üzem, hogy a palackkal bánik. Ez is hogyha szivárog, az nem jó dolog. 25. Részlet T. J-el készített interjúból. 263