Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében

ce vette át, melyet ma is használnak, hiszen még tartanak aprójószágot, melyek feldolgozása itt zajlik. Ezt a változást 91 éves, tehát az első generációba tartozó adatközlőm így magyarázta: „ Hát ugye akkor még meg voltak a marhák, közelebb voltunk az állatokhoz, nem kellett ide mindig bejönni, igen. Igen, mert akkor még foglalkoztunk azzal, hordtuk a tejet a csarnokba, minden kéznél volt. Akkor még nem volt ugye vezetékes víz, csak kutank volt, az is ott volt kéznél a kút is. Hát volt, hogy azt [nyári konyhát] szoktuk nyáron lakni, egész nyáron ott szoktam főzni, de mostanában már nem igen megyünk oda ki. Akkor hagytuk abba a nyári főzést, amikor bejött a telefon. Ugye baj volt a telefonnal, nem volt telefon. Ugye már később gondoltuk, hogy viszünk le oda is telefont, de aztán közben ugye bejött a mobiltelefon, minden, aztán el is maradt. A lányom azt mondta, maradjunk itt bent, ne menjünk ki nyárra se.

m Mindebből tehát jól látszik, hogy egyrészt a gazdaság jellegének megváltozása, másrészt pedig a különböző modernizációs vívmányok, mint a vezetékes víz és a telefon megjelenése milyen mértékben járultak hozzá a nyári konyha funkcióvesztéséhez. De természetesen ebben az esetben nem szabad megfeledkeznünk a fiatalabb generáció hatásáról sem, hiszen a második generációba tartozó lány javasolta édesanyjának, hogy hagyjanak fel a számára már korszerűtlen és kényelmetlen életmóddal és ne költözzenek le a konyhába nyárra se. Bár apró jószágok még maradtak, azok feldolgozása az időlegesen használt pincében zajlik, illeszkedve a második generációnál felvázolt gyakorlathoz. A lényeges különbség az, hogy a harmadik generációs családok az új házhoz már nem is építenek ilyen melléképületet, nem használnak sem nyári konyhát, sem pedig más helyiséget a koszosabb munkák elvégzésre, mert az ő háztartásukban már nem is lesz ilyen fajta munkavégzés. Ok már nem főznek lekvárt és nem vágnak disznót sem, hiszen a közeli nagyvárosokban elérhető szupermarketekben ma már mindent meg lehet vásárolni, ezzel pedig rengeteg időt és energiát takarítanak meg. Mindennapi használat A tartós javak elterjedése a falvakban sokkal lassabban és később ment végbe, mint a városokban. Míg Budapesten már a harmincas években megjelent és az 1950-es évekre szélesebb körben el is terjedt a palackos gáztűzhelyek használata, addig a falusi lakosság körében csak az 1970-es évekre lett általánosan elterjedt a gázhasználat. Emellett társadalmi különbségek is kifejeződtek a tartós fogyasztási cikkek beszerzésénél. Legelőször a szellemi foglalkozásúak, tanácselnökök, titkárok és párttagok jutottak hozzá a gáztűzhelyekhez, őket követték az ipari munkások, legvégül pedig a mezőgazdasági munkások és a szegényebb családok. De a társadalmi helyzet nem csak a gáztűzhelyek esetében volt meghatározó. A következő interjúrészlet Ebes volt polgármesterével készült: 20. Részlet S. I-vel készült interjúból. 261