Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében

Hagyományos nyári konyha- Kávás (SZŐKE Judit felvétele) Az 1980-as, de főként az 1990-es években háztartást alapító családoknál már általánosan elterjedt lesz a vezetékes gáz, sőt manapság a villanytűzhely használata. Ok többnyire már nem kockaházakat, hanem nyeregtetős, vagy ún. amerikai stílusú épületeket építenek. Ennél a generációnál rendkívül népszerű lesz a városi mintára kialakított amerikai konyha, ahol a konyha és a nappali/étkező tere nem különül el teljes mértékben, csak egy fél fal választja el őket egymástól. Ezek a konyhák az első két generációtól eltérően nem fognak étkezőként is funkcionálni, az étkező asztal többnyire a konyha és a nappali közötti térbe kerül. Az új generációs konyhákban egyre gyakrabban találkozunk kerámia lapos villanytűzhelyekkel és a szekrénysorba beépített, légkeveréses sütőkkel. A gáz egyre inkább háttérbe szorul. Náluk már eltűnik a nyári konyha, annak jelenléte ugyanis, - ahogy az a kutatások során világosság vált - szorosan összefügg a gazdasággal. Amíg ugyanis van háztáji, vannak állatok, vágnak disznót, kopasztanak tyúkot, vagy főznek lekvárt, addig szükség van egy helyiségre, ahol mindezt elvégezhetik, ha azonban már felszámolják a gazdaságot, eltűnik a nyári konyha és a többi másodlagos főzőhelyiség is. Ez a jelenség megfigyelhető a második generáció néhány képviselőjénél is, az idősebbek többsége ugyanis mára felhagyott a gazdálkodással, ezért itt ugyan még van nyári konyha, de már csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem használják, esetleg már nem is eredeti funkciójukat töltik be. Mint már említettem, Káváson találkoztam olyan háztartással, ahol már nem is a nyári konyhát használták a koszosabb munkák elvégzésére, hanem annak funkcióit a pin260