Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata

Típusház, Tibolddaróc, SZNM M NÉGY 3140 (VARGHA László felvétele) Az 1940. XXI11. törvénycikk által életre hívott Országos Nép- és Családvédelmi Alap társadalompolitikai célja a többgyermekes családok életminőségének javítása volt, melynek része, egyik fontos alapja a megfelelő lakóházak építése volt. A két világháború közötti faluszociográfiai irodalom, a néprajzi kutatások rávilágítottak a magyar falvak rossz gazdasági, fizikai és mentális állapotára. Ezen kutatások a népi építészetre is kiterjedtek, feltárták a háztípusokat, minőségeket, bár elsősorban a közegészségügyi állapotokra vonatkozó adatokat közöltek. Az ONGSA telepek építését sok helyütt megelőzték a lakáshasználatra vonatkozó helyszíni tanulmányok: a falusi életmód kérdéseire, a lakáshasználatra, a hogyan mellett a mit kérdéseire a negyvenes években terelődött a falukutató építészek figyelme. Eltérően a korábbi „nemzeti stílust" kereső építészektől a Magyar Ház Barátainak Köre (a modern építészet híveiként is számon tartott CIRPAC magyar csoportjával

8) határozott szociális célt fogalmazott meg, az alapos és jól előkészített gyűjtőmunkájuktól nem csak a magyar építészet megújulását, saját speciális stílusuknak létrehozását remélték, hanem a falu lakásviszonyainak radikális megújítását is célul tűzték ki. Az ONGSA építési osztályának megszervezésére és vezetésére 1941-ben TÓTH Kálmánt kérték föl, aki a népies irányzatú építészek csoportját, a Magyar Ház Barátainak Társaságát vonta be a munkába. A terveket többek között TÓTH Kálmán, RACZ György, ZÁRAI Lukács készítette, de a regionális típusok elkészítésébe számos építészt bevontak, többek között például a kolozsvári ONGSA terveket KÓS Károly rajzolta meg.

9 8. A korszak magyar építészeti törekvéseiről, vitáiról részletesen lásd HÁMORI Péter 2004. 9. TÓTH Kálmán 1978. 438. 25