Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében
Az első generációba az 1940-es 1950-es években háztartást alapítók tartoznak. Ezen generáció tagjainál az elülső, többnyire kockaház teljesen berendezve, de használatlanul áll, a nagy háznak csak a hátsó részét használja a többnyire egyedül élő idős házaspár. 1 0 Ez a házrész általában egy egész évben lakott nyári konyhából és egy vagy több hozzá toldott helyiségből áll. A nyári konyhába a gáz nincsen bevezetve, ezért itt sparhelttel fűtenek, többnyire ezen főznek és a mosogatáshoz való vizet is ezen melegítik. Bár már van palackos gáztűzhelyük is, ezt csak ritkán használják, kímélik. Inkább csak nyáron főznek rajta, mikor túl meleg van a sparhelt begyújtásához. A mikrohullámú sütőt már nem az idős házaspár vásárolja, többnyire ajándékba kapják a gyerekektől, vagy az unokáktól és meglehetősen ritkán használják, legfeljebb az ételek megmelegítésére, de főzésre szinte soha. Ez a jelenség jellemző a második generációnál is, többnyire ők sem maguk vásárolják a mikrohullámú sütőt, hanem a gyermekektől kapják ajándékba. Az első generáció tehát, a mai napig leginkább az egész évben használatos nyári konyhában tartózkodik, ahol sparheltet és palackos gáztűzhelyet is használnak, az előbbit többször és főként télen, míg utóbbit inkább csak nyáron gyújtják be. Egy gellénházi gazdálkodó így mesélt anyósáék tűzhely használatáról: „Na, most itt van ez a kettős hasznosítás, mert ugye mivel, hogy tüzelni kellett télen a mi a fene miatt, a hideg miatt, a főzéshez, meg megint volt egy sütés főzés, olyankor nem volt használva ez [a palackos gáztűzhelyI Nyár időbe meg ezt ki lehetett iktatni /a sparheltet]. Itt volt, de ki volt iktatva, nem volt használva, mert akkor nyáron meg, mert akkor nem kellett a fűtés. Praktikus volt, mert akkor, ha már egyszer fűtött, akkor a főzést is meg tudta csinálni rajtalmármint a Sparhelten]. "" Az 1960-as és 1970-es években önálló háztartást alapítók tartoznak a második generációba. Ok saját háztartásuk konyháját már palackos gáztűzhelyekkel szerelték fel, melyeket a kilencvenes években vezetékesekre cseréltek. A régebbi tűzhelyek így kikerültek a nyári konyhába, vagy a ház valamelyik melléképületébe, ahol csak a gazdasági munkákhoz használják őket. A két világháború között elterjedő helytakarékosabb falsparheltek és a polgárosodó paraszti lakáskultúra hatására a legtöbb háztartásban lebontották a szobai kemencéket és a konyhában, a szabad kémény alatt, vagy még gyakrabban az udvaron, esetleg az ekkor megjelenő nyári konyákban építették újjá azokat. 1-' Mivel a ház konyhája - a polgári lakások mintájára - ekkortól kezdve inkább az előszoba, a hall funkcióját töltötte be, szükség lett egy olyan helyiségre, ahol a gazdasággal kapcsolatos, nagyobb kosszal járó munkákat, a mosást és minden egyebet el lehetett végezni. Ezek a nyári konyhák aztán időszakos lakókonyhákká is váltak, nyáron, a nagy gazdasági munkák idején ugyanis a család itt töltötte ideje legnagyobb részét. Később pedig, mint azt az első generációs háztartásokban láthattuk, egész évben lakták a második konyhaként funkcionáló nyári konyhát. 1 3 10. BÁTI Anikó 2005. 277-298. 11. Részlet F-el készített interjúból. 12. 1. SÁNDOR Ildikó 1977. 357-398. 13. BALASSA M. Iván 2002. 163-173. 256
