Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében

Ezzel párhuzamosan lesznek szélesebb körben is elérhetőbbek a tartós fogyasztási cikkek. Az elektromos felszerelések közül főként a mosógépek, a hűtőszekrények és a fagyasztóládák, míg a tűzhelyek közül a palackos gáztűzhelyek megjelenése hoz jelentős fordulatot a nők időbeosztása, valamint a táplálkozási szokások terén. A nők házimunkával töltött ideje ugyanis jelentősen lerövidül, melynek köszönhetően több időt fordíthatnak például szórakozásra, lakásbővítésre, vagy bútorvásárlásra. Emellett a táplálkozás terén is végbe mennek bizonyos változások, hiszen a fagyasztóládák megjelenésével megszűnik a táplálkozás idény jellege és évszakokhoz kötöttsége. De erre az időszakra tehető az udvari kemencék lebontása és a házi kenyér eltűnése is. Ezt a lépést több dolog is indokolta, egyrészt az, hogy a kollektivizálást követően a családok többségének már nem állt rendelkezésére megfelelő mennyiségű gabona a rendszeres kenyérsütéshez, másrészt pedig ebben az időszakban terjed el a kevésbé jó minőségű, de könnyen beszerezhető bolti kenyér is, melynek megvásárlásával a háziasszonyok időt és energiát takaríthattak meg. Szokolyán ennek a változásnak egy sajátos, átmeneti formája is megvalósult az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején. Ekkor ugyanis a család még nem mondott le a házi kenyér sütéséről, kemencéje azonban nem mindenkinek volt, így a szomszéd helyett ekkor már inkább a pékhez hordták megsütetni az otthon elkészített kenyértésztát. Bár ekkor már a bolti kenyér is elérhető lett volna, a családok sokáig ragaszkodtak a nagyobb méretű, frissességét tovább megtartó házi kenyérhez. Ez a kenyérfajta a mai napig nagyobb megbecsülésnek örvend a gyakran silány minőségű, gyorsan száradó bolti és tartós kenyerekkel szemben. Mindezt jól bizonyítja, hogy a kenyérsütő gépek megjelenésével ma reneszánszát éli a házilag készített kenyér. A gáztűzhelyek megjelenésével nemcsak a kenyérsütés szűnt meg, ekkortól a háziaszszonyok már ritkábban sütöttek kalácsot és olyan kelt tésztákat, melyek alapvetően a kemencés sütést igényelték. De a konyhák eszközkészlete is megváltozott, hiszen eltűntek a kemencéhez kapcsolódó szerszámok, és a cserépedényeket is felváltották a zománcozott tepsik, lábasok. Sok háziasszony gondolja úgy a mai napig is, hogy a kemencében sült ételeknek jóval erőteljesebb, finomabb ízük volt, mint a gáztűzhelyen készülteknek. A tartós fogyasztási cikkek elterjedésével kapcsolatban mindenképpen ki kell térni a háztáji gazdaságok szerepére is. 1959-1960-ra megvalósult a mezőgazdaság teljes kollektivizálása, de a szövetkezetesítéssel egy időben létrejött és megerősödött a háztáji gazdaságok rendszere is. A háztáji az olyan, egy holdnál nem nagyobb kisparcellákat jelenti, melyeken a családok, megőrizve a hagyományos paraszti gazdaság üzemszervezeti formáit, egyéni gazdálkodást tudtak folytatni. A háztájizó gazdaságok célja az 1960-as években még főként az önellátás, az alapvető élelmiszerek megtermelése volt. 1968-at követően és különösen az 1970-es évektől azonban már előtérbe került az árutermelés, a piacozás is. A háztáji tehát nemcsak fontos túlélési stratégia volt, hanem hosszú távon is jelentős kiegészítő jövedelmet biztosított az egyes családok számára.

5 Egy kávási adatközlő a tsz-ek kezdeti nehézségeiről és a háztájiról: 5. SÁRI Zsolt 2005. 9-28. 254