Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében

Szőke Judit KONYHAI MODERNIZÁCIÓ A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében Tanulmányomban három aspektusból közelítem meg a gáztűzhelyek elterjedésének és használatának témakörét. Először felvázolom a tartós fogyasztási cikkek megjelenésének és elterjedésének történeti és gazdasági hátterét, utalva az 1950-es évek nehézségeire és az 1968-as, új gazdasági mechanizmus után bekövetkező változásokra. Emellett írok a gáztűzhelyek konyhai szerepéről, funkcióiról, felvázolva a funkcióváltozásokat, kitérve a nyári konyhák szerepére is. Végül pedig rátérek a gáztűzhelyek mindennapi használatára, a beszerzésre, a gázpalackok szállítására és a különböző felhasználási lehetőségekre. A tanulmányhoz három településen végeztem adatgyűjtést; Zala megyében Káváson és Gellénházán, valamint a Hajdú-Bihar megyei Ebesen. A három település meglehetősen eltérő történelmi háttérrel és gazdasági, természeti adottságokkal rendelkezik, mégis a konyhák, a nyári konyhák és a gáztűzhelyek használatát illetően számtalan hasonlósággal, funkcionális egyezéssel találkozunk. Történeti, gazdasági háttér Ami a lakosság fogyasztási szokásait illeti, a második világháborút követő és az 1950-es években is tartó gazdasági nehézségek következtében, sokáig általános volt az alapvető élelmiszerek és háztartási eszközök hiánya. Bár az 1940-es évek végére átmenetileg stabilizálódott a gazdasági helyzet, az 1950-es évek elejére ismét romlott. A magas adók és aránytalanul magas élelmiszerárak, a mezőgazdaság megsarcolása, a politikai korlátozások és a jegyrendszer újbóli bevezetése nem tették lehetővé a családok számára a tartós fogyasztási cikkek vásárlását. A lakosság nagy részének nem volt lehetősége ilyen fajta felhalmozásra, ekkor ugyanis az elsődleges cél számukra az alapvető élelmiszerek önellátás útján való biztosítása volt. Az ötvenes években a parasztság fogyasztásának fele saját termelésből származott. Ebben a korszakban tartós javaknak legfeljebb az olajkályha, a hagyományos tűzhelyek, a rádió, vagy esetleg a kerékpár számítottak, ennél nagyobb beruházásokra nem igen volt lehetőség ekkor. Ebben az időszakban még általánosan elterjedt volt a falusi háztartásokban a vas és a zománcozott sparheltek használata és az udvari kemencék lebontása sem történt még meg. A sparhelteken és rakott tűzhelyeken kívül egyes háztartásokban használtak már villanyrezsót, vagy esetleg Petrofolt, melynek használata azonban korántsem volt bizton251