Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szőke Judit: Konyhai modernizáció – A gáztűzhely megjelenése és elterjedése a falusi háztartásokban a 20. század második felében

Fa tüzelésű sparhelt egy ebesi tanyán (SZŐKE Judit felvétele) ságosnak mondható. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy nem terjedt el szélesebb körben. „Olyasmi mint egy két lyukú gáztűzhely. Nem volt magasabb, ez egy ilyen lapos valami volt, azt rá kellett rakni egy asztalra, és ennek volt oldalt egy tartáj a, amit fel lehetett tölteni petróval. Es ennek a Petrof ólnak ez a lámpa bél volt, amit rendesen a petróleum lámpába tesznek, és akkor ezt kellett begyújtani. Nekem egy ilyen két lyukas volt. Gáztűzhely a városi lakosságon kívül ekkor még csak egy igen szűk réteg számára volt elérhető, kiemelt körzetekben azonban már megtörtént a gáz bevezetése. Ilyen település volt Gellénháza, ahol az 1951-ben megindult kőolajtermelésnek köszönhetően igen jelentős fejlődés ment végbe a falu közmű ellátottságában és ahol meglehetősen korán, már 1957-ben bevezették a gázt, szinte mindegyik háztartásba. Itt annyira elterjedt volt a vezetékes gáz használata, hogy a főzésre és fűtésre is használt, hagyományos sparheltcket, valamint a cserépkályhákat is ezzel üzemeltették. „ Hát eredetileg ezekbe a házakba mindbe cserépkályha volt. És abba a szobákba. A fűtés itt cserépkályhákkal zajlott, gáz égett ezekben a cserépkályhákban, nagy pazarlással, mondanom se kell. De hát akkor a kutyát se érdekelte ez. Úgyhogy ősszel begyújtottuk, tavasszal eloltottuk. Na most utána átalakították ezt, másik, egyedi fűtés, gázkonvektorokat raktak be gyakorlatilag. - „És itt akkor nem is tetszett sose használni palackos gáztűzhelyet? - Nem. Nem, mert amikor lett gáz, akkor még a tűzhelybe, ilyen sparheltbe, abba beengedték vezetni. - A sparheltbe a gázt? 1. R A-néval készült interjú részlete. 2. Részlet S.Z.-vei készített interjúból. 252