Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata

A FAKSZ-ház így nem érte el azt a sikert, amelyet megérdemelt volna, építése viszonylag gyorsan elhalt. Csabacsüd, a Békés megyei Békésszentandrás tanyasi területe volt, 1924-ben önálló településsé vált, és megkezdődött a falu építése. A falu első bírája és jegyzője (Janurik Pál és Demcsák János) kezdeményezték, hogy „magyar mintafalu"-ként épüljön fel a település. A mintaszerűség a széles, szabályosan tervezett - egymást merőlegesen keresztező- utcákat jelentette, valamint a FALU Országos Földműves Szövetség támogatásával és az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet kölcsönének segítségével épített, keskeny utcai homlokzattal, az ablak fölött párkánnyal, a ház hosszában tornáccal épült - úgynevezett FAKSZ - házak. A mintafalu teljes megépülését a második világháború akadályozta meg. A csabacsüdi példa mellett állhat Tibolddaróc esete is. Az 1900-as évek első évtizedeiben az egyre erőteljesebb szociális probléma az egészségügyi, higiéniás kérdések mellett a lakáshelyzetre is rávilágította nemcsak a kutatók (szociológusok, néprajzosok), hanem a politika, a média és ezáltal a köz figyelmét is. Tibolddaróc szomorú nevezetessége, hogy a falu feletti szőlőhegyekbe vájt sok száz barlanglakásban élt a település népességének 60%-a, 1459 ember. 1936 szeptember 24-én adták át 'Mikszáthfalvát' ahová 40 család költözött.

7 Az új, típustervek alapján épített lakóházak a helyi építészeti elemeket is magán viselték. A tervek a népies irányzathoz kapcsolódtak, ennek bizonyítékai a díszes, fűrészelt oromdeszkák. A két világháború közötti típusterves építkezések legmeghatározóbb elemének mindenképpen az ONCSA mozgalmat kell tekintenünk, nemcsak mennyiségi okai miatt, hiszen több mint 10 000 lakóházat építettek föl, de előkészítettsége és szervezettsége miatt is. Az ONCSA közvetlen előzményeként az 1940-cs árvíz okozta pusztítás orvoslására kialakított árvizes típusházakat kell tekintenünk. Az árvízi újjáépítéseknél történt meg az első jelentős, egységes beavatkozás, azzal, hogy a népies irányzatú építészek egy csoportja létrehozta a Magyar Ház Barátainak Társaságát, amely bekapcsolódott az újjáépítési munkába. A táji, helyi hagyományok figyelembevételével elkészült „iránytervek"-et rugalmasan kezelve 17 000 új lakóház épült. Az árvizes újjáépítés házainak a népművészeti formai utalásai az ONCSA szinte egyetlen tervcsaládba tartozó típustervein sem figyelhetők meg. 7. A Pesti Hírlap szeptember 25-i száma a következőket írta: „Az új Mikszáthfalva a két évszázados szégyenteljes bélyeget törli le, egyenlőre sajnos csak részben, a magyar élet válláról. Borsod vármegye közössége 24 000 pengőt ajánlott fel a barlanglakók házainak felépítésére ezzel együtt Kozma Miklós belügyminiszter a saját költségén fel is építette az első házat. Ezután a Révai Irodalmi Társulat ajánlott fel 40000 pengőt 20 lakóház és kultúrház építésére, hogy ezzel lerakja alapjait az új Mikszáthfalvának. Követte a példát Kozma Ferenc tábornok, majd Kónya, Fabinyi, és Bornemissza miniszterek akik egyegy ház felépítését ajánlották fel, úgyhogy ma már nyolcvan ház felépítésére van meg a pénz. Nyolcvan magyar család lép így ki a föld alól a napfényre állati sorból emberi sorsba, de nyolcszáz ház kellene legalább, hogy Tibolddaróc összes barlanglakója egy éven belül emberhez méltó otthonhoz jusson. A most épülő házakba 40 család költözik be 183 gyerekkel. Elsősorban hadirokkantak, hadiözvegyek árvák. Minden ház a hozzátartozó 200 négyzetméternyi telekkel, amely gyümölcsöskert lesz, lakójának tulajdonába megy át, aki ezért átadja barlanglakását. A múltnak ezeket a szégyenletes emlékeit felrobbantják. A házakat tulipántos, mezőkövesdi bútorral rendezik be, amelyek ára 130 pengő. Ezt az összeget - a ház vételárával együtt - harminc éven át, évi húsz pengős részletekben fizetik a házak lakói." 24