Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Halák Emese: A kerítések nyelvén – Avagy változó típusok és jelentéstartalmak Erdőhorváti rejtett jelrendszerében

Balra a jelenlegi heidecker fonatos frontkerítés, középen a korábbi gyári szögvas frontkerítés a gazdasági udvar elválasztásaként, illetve jobbra a régi oldalsó léckerítés (HALAK Emese felvétele) tulajdonosok magyarázata szerint - arra a részre nem járnak túl gyakran, és ott csak kert meg vetemény van. Az ilyen és hasonló esetek pedig a síkok összemosódásához vezetnek: az időbeli differenciáltság, azaz a különböző korok kerítéstípusai így egymás mellé kerülnek egy telken belül mintegy az időbeli változás metszetét adva, megjelenítve a funkciók, illetve a funkciók hierarchiájának változását, a normakövetés egyediség kérdésének alakulását. Összegzés Az eddig leírtakból kitűnik, hogy a kerítések képét számos időben és térben változó tényező összhatása szabja meg, melyek külön-külön és kölcsönhatásukban is jelentéssel bírnak. E tényezők kifejezőerejének felhasználásával jeleníti meg, és helyezi el magát a közösség vagyoni és társadalmi rendszerében a kerítés tulajdonosa. Ám a telkeket elválasztó különböző anyagú és formájú kerítések milyensége vidékenként is változott például a természeti adottságok, az életmód és a szokások függvényében.

29 így nemcsak a falun belüli eligazodást könnyíti meg, hanem az általános jellegzetességek elhelyezik és jellemzik Erdőhorváti lakosságát más települések lakóival szemben táji és társadalmi tekintetben egyaránt. Remekül mutatja az ilyen irányú további kutatás és a kutatási eredmények összehasonlításának relevanciáját és tanúságos voltát egy Erdőhorvátitól mindkét tekintetben teljesen eltérő település, Makó kerítéseivel való gyors összevetés példája is. TÓTH Ferenc „A makói városi parasztház telke"

30 című, a kerítések '70-es évek előtt Makóra jellemző típusait ismertető tanulmányából kitűnik, hogy a településen a tömör, falazatszerű kerítések dominanciája figyelhető meg, melyek gyakran pingálással, faragással különösen díszes megmunkálást kaptak. Megjegyzi azt is, hogy: „Makón nagyon elterjedtek a magas kerítések.

3' Azt mondogatták: „ne bámészkodjanak be, në lássanak az embör szájába." Sokan kifelé a rangot, a jólétet, a megelőzöttséget mutatták, valójában fogukhoz verték a garast és nagyon igénytelenül éltek, tehát volt mint takargatniuk. ... így^ vált a kerítés a makói ember 29. BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula 1979. 124-125. 30. TÓTH Ferenc 1974. 421-445. 31. 1888-as Építészeti szabályrendelet szerint a tanácsi előírás már 2 méterben jelöli meg a kerítések magasságát. 246