Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Halák Emese: A kerítések nyelvén – Avagy változó típusok és jelentéstartalmak Erdőhorváti rejtett jelrendszerében

zártságának, individualizmusának kifejezőjévé."

3

2 Amire nemcsak a kerítések kirívó magassága utal, hanem a korábban említett falazatszerű megjelenés is. Evvel szemben Erdőhorvátiban magas tömör kerítést ma is csak elvétve találhatunk. A '70-es évek előtt pedig jellegzetesen fából vagy fémből készült áttört, és jóval alacsonyabb (1,5-1,6 méter körüli átlagmagasság) kerítéstípusok uralták az utcaképet, melyek díszítettsége is sokkal a makóiak alatt maradt. A makói formában, mintában jelentkező díszítményekkel szemben a színezéssel (élénkebb színek vagy több szín egymás melletti alkalmazása), egyszerű felület megmunkálással találkozhatunk. A kerítéseket életre hívó igények között a praktikum szerepe tehát általában véve sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. A kerítések ezen jellemzői pedig nemcsak a vagyoni és társadalmi helyzet különbözőségeire mutatnak rá, hanem egy racionálisabban gondolkodó, nyitottabban élő, normarendszeréhez erősebben kötődő közösség képét vetítik elénk, ahol a közösség az élet minden területére nagyobb betekintéssel és hatással bír. Végezetül pedig: ha oly igaz is az „én házam, az én váram" mondás a makóiakra, mégis kerítéseik - az erdőhorváti társaikhoz hasonlóan - „nyitott könyvek", melyből könynyedén olvasni lehet. így jön létre a tárgyi világ nyelvén megszólaló - kerítéseken keresztül kifejezésre kerülő - rejtett jelrendszer, mely mintegy útmutatóként szolgál a települések szimbolikus térképén való eligazodáshoz. 32. TÓTH Ferenc 1974. 438. 247