Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sári Zsolt: Típusterves építkezések és az életmód átalakulásának kapcsolata

A falusi lakóházak típusterveinek vizsgálata során nem kerülhető meg a magyar építészet „magyaros szellemű", népies irányvonala, amely nagy hatást gyakorolt a típustervekre, amelyeket gyakran az ehhez az irányvonalhoz tartozó építészek készítették el. A népi törekvések Lechner Ödön munkásságában érhetők tetten. Lechner munkássága, és a nevéhez kötődő iskola tagjai a népművészet formáiból táplálkozva a nemzeti formanyelv megteremtésére törekedtek, de nem követték a népi építészet szerkezeti kialakításait. A gyakran monumentalitásba hajló terveik miatt azonban nem valósulhatott meg a modern, lakóház építés magyar típusa. A lechneri hagyományoktól eltávolodva, de a népi építészethez nyúlt hozzá Thoroezkai Wigand Ede, aki a kor európai divatjának megfelelően a népművészet kutatásaira támaszkodva, a népi építészet stílusjegyeinek megismerésével alakítja ki sajátos stílusát. Munkássága a paraszti építési mód megismerésén alapul, amelyben már a szerkezeti megoldások, alapanyagok, a tömeghatás alkalmazása is megjelenik. Építészi munkásságában a néprajzi megismerés igénye és a szociális javító szándék együttesen volt jelen. így talán nem véletlen, hogy őt kérik fel az első hivatalos, állami szinten támogatott lakásépítési akció típusterveinek elkészítéséhez. Az 1907. évi XLVI. törvénycikk „A gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról" az első államilag támogatott építési akció, ennek keretében tervez Thoroczkai „népházakat" , népiskolákat, és kislakásokat. Mintegy harminc községben épülnek fel népházai, többek között a tejszövetkezeti, fogyasztási szövetkezeti helységek mellett gazdaköri helyiségeket is tartalmazva.

4 1907-ben jön létre a Műegyetem hallgatói között KOS Károly köre, amely az ország különböző részein végzett néprajzi, népi építészeti vizsgálatokat. KOS Károly hatása, útmutatása a csoport munkájában meghatározó, de ez a típusú népies magyar építészet elsősorban a falvakban tudott gyökeret verni, hatása viszont évtizedekig tetten érhető. A KOS Károly-i indíttatású, néprajzi-, építészeti kutatások a háborús évek alatt elhalnak, majd az 1920-as években új erőre kapnak. Az 1920-as 30-as évek fordulóján fiatal építészek között létrejött „népiesek" csoportja a népi építészet hagyományainak, belső szellemi értékeinek a feltárásában és tudatosításában látták az építészet fejlődésének az irányát, annak a népi építészetnek megismerésében, ahol „a formák még nem dekoráló, díszítő elemek, hanem az építőanyagokból képzett szerkezetek tiszta megjelenései". A csoport az építészet feladatait és lehetőségeit párhuzamba állították Kodály és Bartók népzene fogalmával, teljes munkásságukkal.

5 Szociálpolitikai és építészeti kísérletek Az első világháború után megjelenő és felerősödő társadalmi és gazdasági problémák megoldására tett kísérlet volt az 1920-as, Nagyatádi-féle XXXVI. törvénycikk, amely tömegeket juttatott földbirtokhoz, mintegy 300 000 parcellát mértek ki. Ezzel a földosztással házhelyek kijelölése is megtörtént, amellyel több, mint kétszázezren jutottak városi és falusi építési telekhez. Az építkezéseket kölcsönökkel próbálták meg elősegíteni. Ezen kölcsönök folyósítását az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet 4. BEREY Katalin 1978. 5. TÓTH Kálmán 1978. 426-430. 22