Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Legeza Borbála: Olaj és Tsz a faluban – Szocialista megélhetési stratégiák Magyarország két sarkában
A szocialista mezőgazdaság megjelenése, a tsz-esítés A falusi parasztság életében fontos tényező volt a kollektivizálást megelőző földreform rendelet, melynek célja a földnélküliek földhöz juttatása volt a nagybirtokok felosztásával. Az 1945. március 17-én életbe lépő reform értelmében a kis-és törpebirtokosok, földnélküliek 3-15 hold földet kaptak, az addig birtokolt föld mértékétől függően. Ezáltal megerősödött a magántulajdonosi tudat a parasztságban, mely amúgy is meghatározó szereppel bírt a paraszti mentalitásban, a föld társadalmi rangot, presztízst jelentett.'" „Agitátorok, plakátok, s az újságok a földosztásrólszóltak, s érlelték a lelkekben a magyar paraszt ezeréves álmát, sajátföldön kis piros cserepes, akácostanyát. .. A parasztság régi vágyának teljesülése után érthető módon a jelentkező kollektivizálás igen csekély népszerűségnek örvendett. így az első szövetkezetesítési hullám idején elsősorban a továbbra is földnélküli cselédekből, mezőgazdasági munkásokból és az önálló gazdálkodással megbirkózni nem tudó gazdákból alakultak a szövetkezetek. Az így kialakuló alacsony létszám miatt megindultak az erőszakosabb agitációk, melyek végül a fizikai erőszakon túl a büntetőjog alkalmazásáig terjedtek." A parasztságra kirótt terhek miatt egyre gyakoribb jelenséggé vált a földtől, a mezőgazdaságból való menekülés, és sokan inkább az iparban igyekeztek munkát találni. Enyhülést mutatott Nagy Imre miniszterelnöksége majd az '56-os események utáni intézkedések. A forradalomnak átmeneti haszonélvezője lett a parasztság, a Kádár-kormány ugyanis számos forradalmi követelést teljesíteni látszott az érdekükben. Ki lehetett lépni a tsz-ből korlátozott mértékben folyhatott a földek adás-vétele. 1959 és 1961 között azonban újra megkezdődött a totális kollektivizálás, viszonylagos sikerrel. A korábbi fizikai erőszakot alkalmazó agitálás helyett inkább a lelki-szellemi ráhatást, zsarolást alkalmazták, míg végül a magyar parasztság újra belátta, hogy nincs értelme ellenállni.-' A termelőszövetkezetek kiépítésében egyre inkább eltértek a hagyományos kolhoz-modelltől, és nagyobb hangsúlyt fektettek a második gazdaság, a háztáji szerepére. Végül a magyar mezőgazdasági rendszer erre a kettőre, a kisüzemek és a nagyüzemek együttműködésére, szimbiózisára épült fel. Ez az egészen új mezőgazdasági felépítés újfajta életformát követelt meg a parasztoktól, mely fokozatosan hozzájárult a paraszti réteg átalakulásához, majd polgárosodásához. Sok család a munkavállalási beosztását úgy intézte, hogy az idősebbek és a nők váltak a termelőszövetkezetek tagjaivá, ezzel biztosítva a háztájit, a fiatalabb férfiak pedig ipari, állandó jövedelem után néztek, mellyel kiegészíthették a mezőgazdaságból származó, bizonytalan keresetet. Az első és második gazdaságok együttműködése, egymást kiegészítő jelensége a falusiak számára is egyre nyilvánvalóbbá vált, és a korábban elvesztett népszerűségét újra kezdte visszanyerni a mezőgazdaság. A tsz egy idő után már nemcsak a földet, állatot biztosította, hanem gondoskodott a vetőmagról és az értékesítésről is a háztáji gazdaság számára. Éppen a kettő szoros együttműködése miatt jelentett sokaknak nagy törést a rendszerváltozás a mezőgazdaságban, mert megszűnt az egyének, családok mögötti állandó, központi támogatási háttér a háztájihoz. 2 4 20. VALUCH Tibor 2001. 189-190. 21. HAJA István 1997. 122. (Virág István ebesi lakos visszaemlékezése.) 22. VALUCH Tibor 2001. 191-192. 23. VALUCH Tibor 2001. 195-196. 24. VALUCH Tibor 2001. 197-200. 218
