Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Legeza Borbála: Olaj és Tsz a faluban – Szocialista megélhetési stratégiák Magyarország két sarkában

volt az, hogy aki mást is csinált a izé, a vállalati munka mellett, az volt a kétlaki! Megszólták. Holott így sem volt mindig gazdaságos számukra a mezőgazdasági tevékenység, előfordult, hogy a G. ./. olajos fizetéséből kellett megvenni a takarmányt az állatoknak, mert nem termett annyi, hogy elég lett volna. Volt azonban külföldi munkavállalási lehetőség az olajipari dolgozóknak, ugyanis az iraki olajkitermelés a '70-es évek elején indult meg, és európai - köztük magyar - tapasztaltabb fúrósokat bíztak meg a munka megkezdésével. Gellénházáról is számos családból vállaltak a férfiak munkát, általában min. fél évre, vagy egy évre, mert a fizetés többszörösét keresték meg. Adatközlőim közül a fúrósok mind voltak kint Irakban, hogy aztán itthon kialakítsák biztos anyagi helyzetüket. Akadtak olyan magasabb képzettségű fúrómesterek, akiket a szakmai kíváncsiság, szakmai fejlődés ösztönzött az iraki munkára, voltak akiket a vezetőség kijelölt (üzemvezetőket, főfúrómestereket), és kötelezővé tették a menetelt a szakmai tudásuk miatt, de a többség elsősorban a magas fizetés miatt vállalta. Nem mindenki bírta az ottani életkörülményeket, a magas hőingadozást, az idegen klímát, de sokan például ott alapozták meg az anyagi hátterüket, hazatérésük után építkezésbe foghattak. Az olajipari dolgozók számára a vállalat komoly segítséget nyújtott, ha építkezni kezdtek. Kedvezményes hitellehetőséghez jutottak a gellénháziak, olcsón kaptak építőanyagot, a szállítást a vállalat állta, sőt kiselejtezett anyagokat el is lehetett hozni, és abból építettek például kerítést. A folyamatosan betelepülő tömegek számára pedig az olajipar felvásárolta a környező földterületeket, és a dolgozóinak ingyen osztogatta a telkeket házépítésre. A falunak ezt a részét nevezik Kaptafalunak, mert ingyen kapták a földeket. Itt épültek a BSH-házak, ez volt a Bányász Saját Háza. „Kaptafalunak mondták, mer ugye ottan teljes mező, üres mező volt csak, oda építették tzeket a RS H házakat, megkapták a házhelyet is, azért kaptafalu. Szinte bagóéri Hát olyan olcsó volt az építőanyag, a fuvarozás nem került pénzbe nekik, a vállalat megcsinálta."™ Ezek a lakótelepi lakásokkal ellentétben már nem a vállalat tulajdonában voltak, hanem saját maguknak építették fel, jelentős kedvezményekkel. A lakótelepi lakásokat a rendszerváltozáskor meg lehetett vásárolni potom árért (néhány százezer forintért), aztán eladták jóval drágábban, így ma már a telep lakói is cserélődnek. A falubeliek is kaptak valamennyit a segítségekből, kedvezményekből, de szembetűnő volt a betelepülőkkel való kivételezés, nagyobb támogatás. Azok részére, akik nem a faluban telepedtek le, de Gellénházán dolgoztak az olajnál, ingyenes bányász-járatokat indítottak, és a környező 4-5 faluból reggel és este szállították a munkásokat. A műszak végén pedig itt vásároltak be a szomszéd településen élők is, mert volt mindenféle üzlet, húsbolt, ruha-és cipőbolt, fodrászat, trafik, semmiért nem kellett bemenni a nagyvárosokba. Gellénháza tehát kisvárosi jellegét, fejlődését kizárólag az olajiparnak köszönheti. A vállalat megjelenésével egvcsapásra megváltozott a környék: házak, intézmények épültek, az infrastruktúra a korábbi állapotokhoz képest ugrásszerűen fejlődött. „Hát az biztos, hogy itt Gellénházát az olajipar emelte föl. Teljes egészében. 17. Részlet a G. J-vel készített interjúból (saját gyűjtés). 18. Részlet H. O-val és feleségével készített interjúból (saját gyűjtés). 19. Részlet G. J-vel és feleségével készített interjúból (saját gyűjtés). 217