Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Kovács Zsuzsa: „Ahol most az olajosok területe van, mind a mi határunkhoz tartozott”– Falusi mindennapok Gellénházán az olajipar fellendülésének időszakában

nuló ifjúság esti kimaradásainak ellenőrzését szorgalmazták.

5

6 Bűncselekményekre azonban nemcsak a fiatalok vetemedtek. Elsősorban a lopások megszaporodásáról panaszkodtak a lakók, akik sérelmezték, hogy a munkások, akik a szőlőhegyeken keresztül járnak haza, gyakran lopják a szőlőtermést,

5

7 és mindent magukkal visznek, ami a kezük ügyébe kerül. " A korábban békés kistelepülésen élők nyugalmát ezek az események minden alkalommal erőteljesen megzavarták, ezért határozott fellépést vártak vezetőiktől. Összefoglalás Zala megye alapvetően az aprófalvas településekkel rendelkező megyék közé sorolható, ahol a 20. század elején, majd egy második hullámban a század közepén fellendülő olajipar nélkül a megye községei a nehezen vagy egyáltalán nem fejleszthető településtípusok közé sorolhatók lettek volna. Ezek a faluformák ugyanis a nehéz megközelíthetőség, az infrastruktúra hiánya miatt ipar telepítésére kevéssé voltak alkalmasak.

5

9 A földben rejtező „fekete aranynak" köszönhetően azonban adva volt a gyár létesítésének feltétele, ezáltal pedig a munka lehetősége. A tsz szerezések idején a helyi ipar miatt az országos tendenciákkal ellentétben itt nem érvényesült a városok munkaerőfelszívó hatása. Gellénházán a családok 90%-a dolgozott a vállaltnál, további 5% szintén az iparban Zalaegerszegen, 5% végzett munkát a Kézműipari Vállalatnál, és csupán 178 tagja volt a Zöldmező tsz-nek.

6

0 A fenti adatokból is jól látható, hogy a korábbi, alapvetően agrártársadalommal szemben a faluban is megjelenik a fizikai dolgozók hatalmas tábora, akik közel azonos bérekért végzenek hasonló betanított munkát. Felmérések szerint 1962-1964 között a munkások 36%-a betanított segédmunkás, ebből pedig 68% volt paraszti származású."

1 Az adat nem is szorul magyarázatra, hiszen a korábbi évszázadokban a falusi társadalom megélhetését a mezőgazdaság biztosította, nem volt szükségük a föld és a gazdálkodás ismeretén kívül más szakmára. A földművelés keretinek megváltozása teremtette gazdasági helyzetben azonban egyes szakmák, mint az asztalos, a kőműves, a víz-gáz, vagy a villanyszerelő, a lányok esetében a fodrász, bolti eladó stb. felértékelődtek. A szülők tapasztalatai arra sarkallták gyermekeiket, hogy szakmát tanuljanak, és a kert, a háztáji csak kiegészítő gazdasági szerepet kapjon az életükben."

2 Gellénházán, ahol a fölműveléssel szemben az ipari munka szinte 100%-os felértékelődése figyelhető meg, nem meglepő, hogy a szülők legtöbbje azt szerette volna, hogy a gyermeke valamilyen hivatalban kapjon munkát, vagy szakmát tanuljon.

6

3 56. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1962. november 9. 57. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1963. november 9. 58. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1963. december 7. 59. HÁNTÓ Zsuzsa-KÁRPÁTI Zoltán 1982. 296. 60. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1968. június 13. 61. VALUCH Tibor 2001. 225. 62. MN 2000. 988. 63. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1968. április 18. 205