Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Kovács Zsuzsa: „Ahol most az olajosok területe van, mind a mi határunkhoz tartozott”– Falusi mindennapok Gellénházán az olajipar fellendülésének időszakában
A hatvanas évek társadalmában további változást jelentett a korábban otthon maradt nők munkába állása, így a család kétkeresővé válása. A Zala megyében működő olajvállalatoknál mintegy 9000 ember dolgozott, ebből 2000 női munkás volt, akik elsősorban kiszolgáló feladatokat láttak el. Egy részük irodai munkakörben, mások a konyhákon dolgoztak vagy takarítóként kaptak munkát. A nők foglalkoztatottságában szintén nagy szerepet játszottak, a vidéki iparosítás sajátos formái, vagyis a községekbe telepített városi székhelyű vállalatok részlegei. A telephelyek nagy részében a munkavállalók száma 50 fő körül mozgott és a munkások itt általában nők voltak. 6 4 Ilyen volt a Zalaegerszegi Kézműipari Vállalat Gellénházi kihelyezett részlege, ahol az olajüzemben dolgozó családok női tagjai kaptak munkát. 6 5 A dolgozatban tárgyalt hatások nyomán az „olajos falvak" egy csapásra és végérvényesen maguk mögött hagyták 19. századi életmódjukat. A föld birtoklására irányuló évszázados vágyat, az önellátásra törekvő paraszti hagyományokat azonban sem az ipar, sem a mezőgazdaság kollektivizálása nem tudta felszámolni. A 20. század második felében bekövetkező társadalomszerkezeti változások eredményeként bizonyos egységesülési tendenciák jelennek meg a falvak és a városok életvitelében. Különösen igaz ez Gellénháza esetében, ahol a faluba telepedő ipar magával hozta a betelepülő városi értelmiséget és képzett munkásréteget, emellett a felépülő lakóteleppel, az emeletes házakkal, a stranddal vagy a mozival szinte kisvárosi jelleget kapott a település. A falusi életforma azonban ökológia helyzeténél fogva: ház, telek, udvar, valamint a bizonyos mértékig még érvényesülő közösségi ellenőrző szerep miatt, továbbra is szembeáll a városival. 6 6 Gellénháza esetében megállapítható, hogy a település az 1960-as évek általános változásain ment keresztül, az olajiparnak köszönhetőn azonban minden sokkal gyorsabban, bizonyos tekintetben pedig eltérően zajlott. A tsz szervezés második hullámában már ez a falu sem kaphatott felmentést, de a kollektivizálás így is később kezdődött el, mint Magyarország más részein. Az 1950-es évek beszolgáltatásának nehézségeit a férfiak olajiparban keresett fizetésének köszönhetően könnyebben vészelték át a családok, mint az ország egyéb területein. Később a második hullámban megalakuló tsz-ekbe belépő tagok számára a szövetkezet, a korábbiakkal ellentétben már biztosít valami csekély jövedelmet, a megélhetés azonban továbbra is nagyon nehéz volt. 6 7 Az iparnak köszönhetően a mindennapok Gellénházán kiszámíthatóbban, ezért biztonságosabban teltek. A gondtalanság évei azonban az 1980-as évektől fogva már véget érnek, és előre látható, hogy az aranykorszak után minden visszatér a régi kerékvágásba. Munka ma ismét csak keveseknek van a faluban, így a település ismét lakóhellyé és alvófaluvá minősül vissza. Ujabb fellendülés a geotermikus energiával lenne elképzelhető, ha a MOL ilyen irányú fejlesztéseinek színhelyéül ezt a települést is kiszemelné. Az inaktív kutak kiskapacitású erőműként való hasznosítása jelenleg csak az elképzelt jövő. A település fejlődésének egy másik útja, ha ráerősít az alvótelepülés oldalra, hiszen Zalaegerszegtől csupán 10 kilométerre fekszik és az olajos korszakban megszerzett infrastruktúrájának egy jó része ma erre a célra lenne hasznosítható. 64. MN 2000. 987. 65. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1968. február 22. 66. VALUCH Tibor 2001. 281. 67. MOLNÁR József 1996. 637. 206
