Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Kovács Zsuzsa: „Ahol most az olajosok területe van, mind a mi határunkhoz tartozott”– Falusi mindennapok Gellénházán az olajipar fellendülésének időszakában

Gellénháza az 1930-as években. [Serényi Árpád felvétele) GM Történeti fotógyűjtemény A kéttantermes iskolát 1967-ben hattantermesre bővítették, amelyben 17 tanár és tanító oktatta a 320 tanulót. A pedagógusok közül több főiskolai diplomával rendelkezett. A sok iskolás korú gyermek miatt az iskola még így is szűknek bizonyult, ezért a tánítást délelőtti és délutáni szakaszokra kellett bontani. Hosszú távon ezt a rendszert nem akarták fenntartani, ezért állandóan tervben volt az iskola továbbépítése, amihez a Kőolajvállalat 260 000 Ft támogatást ajánlott fel." Az 1960-as évektől fogva a vállalat egyre jobban részt vett a falu életében, egyre nagyobb támogatásokat nyújtott a különböző létesítmények építéséhez, javításához vagy éppen a rendelkezésre álló eszközeivel támogatta a községet. Nagy hófúvások idején például az olajosok hóekéjével tisztították meg az utakat, máskor a vállalat terepjárójával szállították a kenyeret a szomszédos Nagylengyelből. Később egyre nagyobb anyagi hozzájárulásokkal segítették a települést, így például támogatták a pedagóguslakás tatarozását, 1963-ban pedig 3 millió forinttal járultak hozzá a sportpálya és a kiszolgáló épület építéséhez.

3

8 Házépítési láz a falusiak körében Az egyének szintjén a vállalat részéről érkező legnagyobb segítség a dolgozók lakásépítésének kamatmentes hitelekkel történő támogatása volt, aminek köszönhetően 37. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1967. szeptember 8. 38. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1963. szeptember 29. 201