Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Svidrán Éva: Az „Ebesi Rózsadomb” – Társadalmi rétegződés vizsgálata
Függőágy (SVIDRÁN Éva felvétele) TONNIES gondolatai kerülnek elő a téma kapcsán, aki szembe állítja egymással a közösséget és a társadalmat, melyeknek a falut és a várost felelteti meg. A társadalom, azaz jelen esetben a város, idegen, nem beszélhetünk meghitt emberi kapcsolatokról, ami a közösségi élet éltetője. A közösséghez tartozás reményében szakadnak el az emberek a várostól és választják a szuburbanizációt. A hely közössége, melynek kifejeződése az „együttlakás", a szellem közösségévé válhat.' 1 Ha elfogadjuk az állítást, miszerint a telepek egyfajta szűrőként működnek, melyek a hasonló státuszú emberek gyűjtőhelyei, akkor a szellemi közösség kialakulása tálcán kínálja magát. „A barátsága rokonságtól és a szomszédságtól függetlenül a közös munka és közös gondolkodásmód feltétele és eredménye: leggyakrabban a foglalkozás vagy a mesterség azonossága vagy hasonlósága táplálja. "' 4 Az idézet érdektelennek tűnhet, hiszen itt szomszédságról van szó, és nem beszélhetünk a foglalkozások hasonlóságáról az ebesi új telepe készített interjúk alapján; mégis a hely fontos funkciót tölt be jelen esetben, hiszen az itt élők többsége ugyanazt az életritmust, és hasonló helyszíneken éli. Az említett helyszínek a következők: lakóhelyük az 'Ebesi lakópark', munkahelyük a közeli nagyváros, Debrecen vagy Hajdúszoboszló, és a kettő közötti összekötő kapocs az autó. TONNIES könyvét a 20. század elején írta, példaként azért szerepeltethető itt mégis, mert úgy látszik, ma ugyanezen gondolatok élnek a kiköltözőkben, mint vidékimázs. A vidékhez, a közösség szelleme társul, mely kiutat jelent a kiköltözők számára az elidegenedett nagyvárosból. 23. TÖNNIES Ferdinand 2004. 20. 24. TÖNNIES Ferdinand 2004. 22. 159