Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Svidrán Éva: Az „Ebesi Rózsadomb” – Társadalmi rétegződés vizsgálata

Konyhakert (SVIDRÁN Éva felvétele] Válaszolva a feltett kérdésre, miszerint a szuburbanizáció a telep vagy a falu felé irányul, elmondható, hogy jelen estben tudatosan a telep a célpont. Feltételezem, hogy a negatív tapasztalatok után (elidegenedett nagyváros) a kiköltözők minimálisra akarják csökkenteni annak esélyét, hogy ismét egy idegen környezetbe kerüljenek. Ennek tudatában választhatják az agglomerációs körzetek új építésű telepeit, hiszen itt adottak a feltételek (melyeket TONNIES is megemlít művében), hogy a közösség kialakuljon. Az említett feltételek a következők, a hely közössége, a hasonló életvitel, életritmus, hasonló foglalkozás és gondolkodásmód. Ahogy azt TONNIES is leírja könyvében, a szomszédság magában rejti a kölcsönös gátlást és tagadást is, ez a helyzet már nem tekinthető közösségnek, arról csak akkor beszélhetünk, ha a szomszédság gyakrabban eredményez támogatást és igenlést.

2

5 A telepek kialakulásának oka nem fekete és fehér, elsődleges okának mégis a szuburbanizáció tekinthető. Nem új jelenség ez, ha visszatekintünk a téma kapcsán, akkor a nyolcvanas években épült tetőtér-beépítéses házaknál is megfigyelhető, hogy azok építői a közeli városokból költöztek ki. Kevésbé látványos és egyöntetű jelenség volt ezen házak felépülése, hiszen itt jelentős volt a falun belüli generációs szétköltözés is. Látványban is homogénebb képet alkotnak az említett házak a faluval, példaként említhetőek a kockaházakból átalakított tetőteres lakóépültek. Az elkülönülés a falu „régi" és „új" része között a közösségi életben is megnyilvánul. Erre példaként egy helyi rendezvényt, a minden év augusztusában megrendezésre kerülő utcabált hozom fel, mely az új telep összetartását szimbolizálja, hiszen az önerő25. TÖNNIES Ferdinand 2004. 23. 160