Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Tamáska Máté: A puszták népének telepes községei 1945 után
Nagyvenyimen a két éles kanyarral futó Fő utca a régi majorsági út vonalát követi. Nagykarácsonyban a Szőlőhegyre, Előszállásra vezető utcák és a Sóhordó út találkozása ma is a falu egyik centrumát képezi. Nagyhantosnak, a tizenkilencedik században még parasztházak övezte, később nagyobb tömbökre széteső, de tengelyében megmaradt falusias főutcája az új községnek is szerves része lett. Nagylók váza a névadó pusztát és a tőle két és fél kilométerre fekvő Szilfamajort összekötő út lett. Besnyő fő ütőere a Felső-Besnyő-Pálinkaház-Göböljárás út, amelyből sugárirányba további uradalmi utak vezetnek ki. Mátyásdomb szerkezete a „legforradalmibb": itt csupán a bekötőút rövid szakasza emlékeztet a múltra. Ellentétben a helyi földigénylő bizottságok bevett gyakorlatával a mérnöki házhelyosztások nem elnyúló utcás településeket, hanem a meglévő tengelyek közé, illetve azok mellé kimért tömör, négyzetrácsos alakzatokat hoztak létre. 55 5 6 Az uradalmi utak adottságaihoz igazodóan kétfajta alaprajz jött létre. Az első a Hantosra, Mátyásdombra, Nagyvenyimre, és Nagylók keleti felére jellemző sakktáblarendszer, míg a másik a Nagylók nyugati részén, Kislókon és Besnyőn érvényesülő centrális pókháló elv. Nagykarácsony átmeneti jellegű, mert bár utcái sakktáblaszerűek, mégis érezhető a volt majorságra, illetve a templomra szervezett centralitás. 5 7 A telekosztásokat abban a szellemben hajtották végre, hogy ott kisüzemi paraszti gazdálkodás indul majd meg, illetve a jövőben városias színvonalú infrastruktúra fog kiépülni. Az első tágas telkeket igényel, míg a második a fajlagos költségek minimalizálása végett sűrű beépítést. Az egymásnak ellentmondó feltételek viszonylagos összeboronálását a mindenütt alkalmazott lábastelkek rendszere révén oldották meg. Egyegy ilyen telek átlagos mérete 1300-2000 négyzetméter. Összehasonlításképpen, a néhány év múlva erőre kapó szocialista falutervezési gyakorlatban az 1000 négyzetméteres telek már „gazdaportának" számított. 5 8 Az előírások szerint oldalhatáron álló hosszúházakhoz a melléképületeket soros beépítéssel kellett csatlakoztatni. 5 9 Az ily módón képződő utcakép levegős megjelenésű, ami egyáltalán nem volt jellemző a nadrágszíjparcellás szőlőhegyekre. A telekrendszer mindemellett magában hordozta a későbbi településfejlődés és házfejlődés alapvonásait is. Nagyvenyimen például a lábastelkek átvágásával területi expanzió nélkül volt növelhető az építési telkek száma. A többi helyszínen a széles telekméret lehetőséget teremtett a lakóház utcai frontjának bővítésére, a hajlított ház kifejlődésére. Mielőtt azonban a családi házas építésekre térnénk rá, szükséges megemlíteni a telepítési tervek erősen közösségi vonásait is. Nagyvenyimen a 286 házhely tíz százalékát 55. A kialakított belterületen sehol sem vezettek át főforgalmi utat. A vizsgát településeken ma is csak Nagyvenyimen jelentős a tranzitforgalom, ám ez nagyobbrészt a későbbi telekexpanzió számlájára írható. Az alapvetően haladó szellemiségű elképzelések ára a nagyfokú elszigeteltség lett. Nagykarácsony, Nagylók és Besnyő a legutóbbi időkig nehezen megközelíthető zsákfalu maradt, amit a vasúti megállóhelyek sem voltak képesek kompenzálni. 56. Forrás: Falvak... 1960. 57. A falu első tervében a pókháló jelleg még markánsabban érvényesült, ám az 1950-ben átdolgozott rendezési ten' átstrukturálta a faluszerkezetet. Forrás: Nagykarácsony 1950. 58. Forrás: Falvak... 1960. 59. (26) 100
