Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi életmód - kézművesség

115. Pipatórium a hejcei szobában A felföldi mezővárosok lakói között nem alakult ki helyi népviselet, mint egyes néprajzi kistáj jellemzője. Az öltözködés mind anyagában, mind színeiben rendkívül gazdag lehetett. Mégis összhatásában egységes polgárosuló városias jellegű volt. A kereskedelemben beszerezhető anyagok mellett jelentős volt a helyben készített kelmék aránya is. A férfi viselet legfeltűnőbb darabja az ezüst láncokkal, gombokkal ékes mente, kabát szita ház" megnevezést ismeri. Ez az elnevezés kifejezi az építménytípus falusi környezettől elütő középkori és városi jellegét, mint erre utaltunk a mennyezet és az ablaktáblák kapcsán. Az épülettípus jellemzője, hogy a lakótérből belső, lépcsős lejárat visz a présházba, s az innen nyíló vájt folyosó a bor, illetve terménytároló lyukpincébe vezet. Az épület berendezése bemutatja a szőlőtermesztéssel, borkereskedéssel és kiméréssel foglalkozó mezővárosi gazda életmódját 1880 körül. A házat ekkor az idős házaspár és a fiuk feleségével, csecsemő gyermekével együtt lakja. A berendezés a fiatal gazda útnak indulását mutatja be egy borszállítmánynyal. Kiemelkedő darabja a berendezésnek az értékes borok szállítására használt pincetok, amely a szoba asztalán áll, a hozzá tartozó jellegzetes hasáb alakú borosüvegekkel. A szoba közepén az útnak induló fiatal gazda útiládája látható. A nyitott ládafiában egy borpróbáló lopót és a pontos méréshez szükséges latot is láthatunk. A szoba berendezése az 1880-as években terjedő, akkor modernnek számító szekrényeidkel, ágyakkal párhuzamos elrendezésű. A két fiókos komód és a magas almárium a korszakban terjed el, kiszorítva a ládákat és a padokat a szobai berendezésből. Az edénytároló almárium felső ajtaja nyitva van, így láthatóak az értékes és változatos üvegek, poharak. Szintén értékesek és jellemzőek a komódokon és a fala91