Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Bevezetés

könnyen meg lehetet különböztetni. A 19. század második felében mintha Tokaj-Hegyalja területét kissé megnövelték volna. Az addigi 20-22 település helyett 32 szerepel az újjáépítéssel kapcsolatos listákon. A növekedés Szerencset és környékét érintette elsősorban. A jelenben TokajHegyalja zárt terület az alábbi települések tartoznak hozzá: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztür, Bodrogolaszi, Bodrogszegi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Károlyfalva, Legyesbénye, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Ond, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu, Végardó, Sátoraljaújhely. Két község Szlovákiában fekszik: Kistoronya, Szőlőske, ebből több alkalommal származott a borok minőségével kapcsolatos jogvita az utóbbi években. 4. Tokaj-Hegyalja területe 5. Az épülő tájegység A múzeum állandó kiállításában szintén megjelenő másik kiemelkedő jelentőségű bortermelő mezővárosi régió a Mátraalja, Gyöngyös vidéke. A Mátra déli lejtőin, a Tarna és a Zagyva között helyet foglaló falvak között Gyöngyös és Gyöngyöspata volt mezőváros. Az eredetileg nagy területű erdők felnyúltak a Mátra hegység fennsíkjáig. S bár a vidék népének megélhetését évszázadokon keresztül elsősorban a szőlőtermesztés biztosította, de az erdő, sokrétű hasznosítása révén szintén fontos szerepet játszott a lakosság életében. A Felföld elhatárolásánál számos egybeesés kimutatható, így a domborzati és növényzeti valamint a nyelvi-etnikai és kulturális határok között. 8