Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A Felföld földrajzi jellege

A FELFÖLD FÖLDRAJZI JELLEGE A Felföld két részre osztható, a Magas Felföld gránit hegységekből áll, mint a Magas- és Alacsony Tátra, a Kis- és Nagy-Fátra, vag)' a Liptói-havasok. A magas hegyek között mély szurdokvölgyek húzódnak meg. A fenyvesekkel borított magashegyektől délre a Dél-Felföld alacsonyabb hegyei és fennsíkjai húzódnak. Ide tartozik a mészkőből épült Bükk és a vulkáni eredetű börzsöny, Mátra és Zempléni-hegység. Ez utóbbiak területén jöttek létre a bortermelő mezővárosok. A domborzati viszonyokhoz igazodik az éghajlat is. A Felföld széles déli sávját tölgyerdők borítják, melyekben szigetként jelennek meg a Börzsöny, Mátra és a Bükk oldalain települt bükkös erdők. A felföldi magyarok kedvenc fája a tölgy, míg a szlovákoké a bükk. 6. A tájegység télen A Felföld déli szegélyén szinte szakadatlan övezetet alkotnak a szőlő és gyümölcsültetvények. A Felföld völgyrendszerekre tagolt régió, ahol a medencéket a folyóvölgyek természetes útvonalai jelölik. A természeti tájak és az igazgatási egységek - vármegyék - egybeesése jellemző. A táj felszínét tekintve folyóvölgyekkel, medencékkel és szigethegységekkel erősen tagolt hegy- és dombvidék. Eredetileg összefüggő erdőségek borították, melyek azonban a 19. századra már meglehetősen megritkultak. A domborzat és növénytakaró együttesen oka annak, hogy a felföldi tájak kevésbé kedveznek a mezőgazdasági művelésnek Tokaj-Hegyalján az évi középhőmérséklet 7-8 Celsius. A mediterrán eredetű, hő- és fényigényes szőlő rendkívül érzé-