Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Bevezetés

Hont és Zólyom megyékre. Ezek szerint helytelen a Felföld és Felső-Magyarország azonosítása. A nagytáj megnevezése történelmi múltú és nagyobb területet jelöl, mint ahogyan a néprajzi irodalom használja. A Felvidék, mint tájfogalom Kossuth Lajos munkáiban jelent meg 1848-ban, mint hegyekkel és fennsíkokkal borított vidék. A magashegységek nemzetiségek által lakott régiójának határmenti megyék peremvidékét nevezték eredetileg Felvidéknek. A földrajzi munkák egységesen a történeti Magyarország északi, hegyes vidékeit összefoglalóan nevezik Felvidéknek, Felföldnek. A szintén ismeretes földrajzi megnevezés az Északi-Középhegység, ez viszont nem terjed ki a terület déli vidékeire. A földrajzi szemléletet tükrözik ezek az elnevezések, a szóhasználatban nem adják vissza a tájék lakosságának etnikai összetételét. Liszka József is hangsúlyozza könyvében, hogy az 1918-as határváltozások után módosult a Felvidék szó jelentése. Ettől az időponttól kezdve a frissen létrejött Csehszlovákiával, illetve annak déli, magyarok lakta zónájával azonos értelemben használták. így a Kisalföld síkvidéki északi részétől egészen a Felső-Bodrogközig és az Ung vidékéig húzódó rész elnevezésére szolgált. A köznyelvben alakult ki a felvidéki, felföldi magyarság szókapcsolat, amely a Szlovákia területén élő magyarok összefoglaló nevével azonos jelentést kapott. A Felföld határa nyugaton és északon a Kárpátok gerincén fut, keleten és délen pedig az Alföldre tekint. A déli határ tehát az Alföld északi pereme, északi-határa szlovák-magyar nyelvhatár, nyugaB 3. Utcakép ton a Garam és a Duna völgyéig, míg keleten a Hernád völgyéig és az Eperjes-Tokaji-hegylánc térségéig terjed, Az alföld és a hegyvidék eltérő természeti adottságaiból fakadó gazdasági egymásra utaltság és kapcsolat meghatározó jelentőségű a régió kultúrájára nézve. Itt alakult ki az ország egyik fő vásárvonala, ebben a nagy gazdasági erőt képviselő, magas népsűrűségű keskeny sávban. Tokaj-Hegyalja fogalma a Bodrog melletti mezővárosokat és falvakat jelentette egészen Tokajig. A történeti borvidék határait hatósági fölmérések az utóbbi kétszáz évben különbözőképpen, 20-28 községet magába foglalóan húzták meg. Bodó Sándor kutatásaiból ismerjük a borvidék körülhatárolásának történeti változásait. Figyelembe vették többek között a szőlőművelés intenzív módját és technikáját, a földrajzi adottságokat, a borkivitel mértékét. A települések - s így a mezővárosok - többsége is a történeti Zemplén vármegyéhez tartozott. A vidéken a szőlővel beültetett terület 6000 és 8000 hektár között változott. Ide tilos volt máshonnan bort vagy aszúszőlőt behozni. A jellegzetes méretű hordókat 7