Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
A mezővárosi társadalom jellemzői
belül polgár, földesurai felé jobbágy, vagy paraszt volt. A településeken belül a jobbágyok és zsellérek gazdasági súlya volt a meghatározó. A mezővárosok társadalmának piramisán legalul a zsellér jogállásúak álltak, akik közé tartoztak a kapások, a bérlő vagy a birtokos zsellérek, de a céhes iparosok egy része is, a fuvarosok többsége és a túlnépesedés miatt szántófölddel nem rendelkező jobbágyok. Sajátos volt Gyöngyös mezőváros helyzete, melynek a 18. századi összeírások szerint nem volt egyetlen hold szántóföldje sem, a kiterjedt szőlők mellett, éppen úgy, mint Tokaj esetében, ahol az urbárium így fogalmaz 1777-ben: ,Jízen városnak ház helyek után tellyességgel semmi szántó fólgye az határnak szüki miatt, valamint régenten, úgy mostanában sincsen. " A Mária Terézia uralkodása idején zajlott úrbérrendezés (1767), melynek során egységesítették a települések szolgáltatásait, összeírták és rendez82. Kliegl Sándor „ Gyöngyösi kapások " című szobra 83. A mádi kapásház konyhája ték a tulajdon- és jogviszonyokat azt eredményezte, hogy kiderült létezik 600 holdnyi szántó, amit azonban a város közössége nem oszt fel, hanem földközösségként éves újraosztással használják, így a gyöngyösiek nem jutottak jobbágytelekhez, zsellérek maradtak mindannyian. De ez nem akadályozta megélhetésüket, hiszen a város saját szőlei - és a környéken bérelt szőlők - haszna jobb megélhetést biztosított egy gyöngyösi házas (saját házzal rendelkező) zsellérnek, mint egy, az alföldi megyékben élő és dolgozó egész telkes (24 hold szántó, legelő) jobbágynak. A zsellérek számának növekedése egészen az 1840-es évekig tartott a hegyaljai városokban is. Ez azonban egyáltalán nem jelentett elszegényedést, csupán jogi kategóriaként működött. A saját szőlővel nem rendelkezők is megéltek azonban a földesúri, majorsági szőlők bérmunkájából, vagy részes műveléséből. A szakértelmet igénylő szőlőmunka a kapálás napszáma Gyöngyösön az országos érték kétszerese volt már 1830 körül is, és ez még növekedett a szőlőművelés kiteljesedésével. A hozzáértő 70
