Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosi társadalom jellemzői

rák a városban. Nyilvánvaló, hogy a növekvő természetes szaporodás mellett az intenzív bevándorlás is jelentős volt. Annak ellenére történt ez a gyors gyarapodás, hogy Gyöngyösön nem zajlott szervezett telepítési akció. A betelepülők a sűrűn lakott felföldi vármegyékből érkeztek. A népesség természetes gyarapodását elősegítették a helyi házasodási szokások, hiszen már korán férjhez mentek a leányok, mint erről Bél Mátyás korabeli (1730-35 között készült) leírása is megemlékezik. „Szép bajadon leányt tizenöt éven felül ritkán látni, amelyik leány szeretnivaló már tizenkét éves korában is elviszik. Amelyik lány tizenhat éves koráig nem megy férjhez, azt legényhez nem való vénlánynak tartják. " A lakosság gyarapodása még erősebben folytatódott az 1800-as években. Míg 1806-ban 9856 fő, addig 1855-ben már 16235 (!) lakos szerepel az összeírásokban. Igaz, hogy ebben már szerepel az Esterházy Móric herceg által szervezett telepítés is, de az elsődleges ebben a korszakban a természetes szaporulat - az anyakönyvek adatait elemezve. 80. A mádi kapásház