Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
A mezővárosi társadalom jellemzői
A MEZŐVÁROSI TÁRSADALOM JELLEMZŐI A belterjes szőlőművelés eltartóképességét jól mutatják a hegyaljai mezővárosok népsűrűségi adatai a II. József-féle első országos népszámlálás idején 1784-ben: az országos átlag négyzetkilométerenként 28,8 fő volt, s Pest népsűrűsége is 100 fő alatt maradt, Tokajé viszont 106,3, Mádé 109,3 és Tállyáé 115 fő volt. Tokaj népessége 1784-ben 2942 fő volt, ami a 19. század közepére 3200-ra nőtt meg. A szőlőművelésre, bor kereskedelemre épülő gazdaságú mezővárosok társadalma sokkal mozgékonyabb, mobilabb volt, mint más településtípusoké. Tokaj-Hegyalján és a Mátraalján is általános volt, hogy egy-egy lakóépületet néhány évtizedig birtokolt egy-egy család, s közben is sűrűn változó bérlők költöztek be a házakba. A gyors meggazdagodás reményével a mezővárosokba költözők egyegy kevésbé jó termésű év után kénytelenek voltak elköltözni a településről. A múzeumi tájegység mádi kereskedő házában és gyöngyösi polgárházában is a tulajdonos mellett lakrészt bérlő ideiglenes lakók életmódját is bemutatjuk. Az épületek változatos tulajdonosi és bérlői körét csak alapos levéltári kutatások segítségével lehetséges feltárni. A bortermelő mezővárosok népességét formáló külső és belső tényezők jól követhetők Gyöngyös esetében is. A török kiűzésekor a lélekszám a pusztító háborúk után (1696-ban) 2800-3000 fő volt. Az első országos népszámlálás, melyet II. József uralkodása idején tartottak, már 9837 főt regisztA gyöngyösi polgárház első név szerint ismert tulajdonosa Kapitány Sándor szőlőbirtokos és ügyvéd, akit a regnicoláris összeírás regisztrált (1828). A szóhagyomány szerint a helyi huszárezred „kapitánvaként" szolgált. Az 1835. évi telekkönyv szerint a házban már Ragáli Lajos lakik, akit 1848-ban honvédként számba vesznek. Az összeírás szerint Ragáli ekkor 47 éves családfő, s valamelyik földbirtokos - a tulajdonlási viszonyok ismeretében -, valószínűleg az Eszterházyak uradalmi tisztviselője. 1854-55-ben még mindig ő lakik itt családjával. Családi tulajdonban ment tovább a ház, amit 1872-ben Kovacsóczy Antal szőlőbirtokos és hivatalnok nevére írtak, s 1899-ig a két család bírta. Ekkor vette meg árverésen Szebestianovich Alajos 2650 koronáért. 1912-ben Kis Sándor (18701948) szőlősgazda, kőbányabérlő és fuvaros és felesége Palócz Etel vették meg az épületet. Egyik fia, Kiss Ferenc (1906-1986) segítségével ismerhettük meg a telekkel kapcsolatos 20. századi változásokat, berendezéseket. 1949-ben, szintén öröklés révén egyenlő arányban osztódott a Kis testvérek között. 10 évvel később 1957-ben a telekkönyv tanúsága szerint Kis Irén és férje Csomós József a tulajdonos, miután kifizették a testvéreket. A házat az örökösök - két bérlővel - lakták 1979-ig. Utolsó bejegyzett tulajdonosa a Kiss családból való, Csomós József „gazdász" volt. 67
