Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosok építészete

alatt több emeletnyi mélységben húzódó pince ágak, melyeket összekapcsoltak. Sátoraljaújhelyen található a felföldi mezővárosok közül a legnagyobb pincerendszer az ún. Ungvári pincéké, ahol 27 eredetileg különálló pincét kapcsoltak össze. A legalsó szint a felszíntől 40 méter mélyen húzódik. A pincék kaphattak időszakonként présház, raktár és műhely funkciókat. A kőépítmények ilyen változtathatóságában is tükröződik a mezővárosi lakosság nagymérvű cserélődése, gazdaságtörténeti változatossága. A mátraalji pincék hagyományosan andezittufába vájtak. Gyakori, hogy a nem túl állékony kőzet78. Az erdöbényei ház pincéje 79. Ajtógomb be vájtakat kővel boltozták a biztonság érdekében. A paraszti lyukpincék rövidek és szűk keresztmetszetűek, csak a családok szükségleteit elégítik ki. Gyöngyösön és környékén leggyakrabban a 4001000 literes tölgyfából készült ászokhordók voltak használatosak. Ezektől eltérőek a többágú, hoszszú ágakkal, nagyobb keresztmetszettel és nagyobb hordókkal, akár 10.000 literesekkel is. Ilyen pinceváros alakult ki Gyöngyös mellett Farkasmályon a 18. században, 26 pincével. Az elsőt báró Orczy Lőrinc építette még 1786 előtt. A legkorábban elkészült hat pincét - mivel a pincesor közepén találhatóak - „Közép-városnak", az 1834 körül épülteket „Magyar-városnak'', míg az ezektől újabbakat „Német-városnak"nevezték el. A pincesor már az 1800-as évektől kedvelt kirándulóhelye lett a mezőváros lakóinak. Gyöngyösön is fontosak voltak a borházak, melyek a lakóházak alatt lettek többnyire kialakítva, s melyekben készült és ért a bor, zajlott a borászkodás minden feladata. 66